Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 191 Állítólag döglött állapotban talált nyulak felhasználása és bőrök eladása, továbbá foglyoknak bár csak puszta kézzel elfogása: nem vadászati kihágást, hanem idegen dolog jogtalan elsajátitásának vétségét képezi s elbírálása a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. belügyminiszter 1892. évi 903. sz. határozata : A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a nagy-atádi járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet felebbezett részének helybenhagyásával, iíju K. J. íöldmives fiu, K. P. J., K. T. J., N. S. J. földmivesek, T. A. kanász, K. J. és B. J. földmivesek, H. Gy. szolga, K. J. földmives, iíju K. J. földmives fiu, T. J. napszámos, K. J. czipész. 8. J. napszámos, Cz. J., M. J. és P. S. földmivesek, mindannyian komiósdi lakosok, hasznos vadnak tiltott eszközök által való elejtése, illetve elfogása miatt az 1883. évi XX. t.-cz. 27. §-a alapján fejenkint 100 frt pénzbüntetésben, nem fizethetés esetében 10 napi elzárásban, továbbá 11 frt 50 kr. eljárási és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltattak el, az elmarasztaltak által közbetett felebbezés felülvizsgáltatván: M. J. és P. S.-ra nézve indokainál fogva helybenhagyatik, — egyebekben azonban akkép változtatik meg, hogy ifjú K. J. és ifjú K. J. 12 s illetve 13 éves földmives fiuk ellenében a hozott marasztaló határozatok hatályon kivül helyezése mellett, az általános büntető törvényes szabályok értelmében a további eljárás ifjú koruknál fogva beszüntettetik; továbbá K. P. J. földmives az 1883. évi XX. t.-cz. 27. §-ába ütköző kihágás vádja és következményei alól felmentetik, mert maguknak a terhelőén valló hites erdőőröknek vallomása szerint is, a nevezettnél hurkok vagy tőrök, lakóhelye területén sem találtattak s igy bizonyiték hiányában és a nevezett tagadásával szemben, megczáfolatlanul állván azon védekezése, hogy a nála talált foglyokat tilos eszköz nélkül puszta kézzel fogta el, ellenében az idézett törvényszakaszba ütköző kihágás vádja elejtendő s ő annak következményei alól felmentendő volt; végül pedig a többi 13 panaszlott, valamint a már emiitett K. P. J. irányában a hozott alsóbb fokú marasztaló határozatok hatályon kivül helyezése és a kihágasi uton való további eljárásnak illetékesség hiányából beszüntetése mellett, az ügyiratok az illető kir. bírósághoz áttétetni rendeltetnek, — mert ellenükben, tagadásukkal szemben, másfelől saját beismerésük alapján ugyan mégis csak annyi lett bebizonyítható, hogy vadászati jogosultságuk hiánya daczára, nyulbőröket adtak el, melyeket állításaik szerint döglött állapotban talált nyulakról nyúztak le, részben ezen ilykép talált nyulakat is saját czéljaikra felhasználván; — illetve K. P. J. ellen csak az bizonyult be, hogy a kérdéses foglyokat elfogta és sem ezt fel nem jelentette, sem a vadászati jog tulajdonosának azokat át nem adta • de nevezetesen az, hogy az illető panaszlottak a kérdéses nyulakat vadászva ejtették, — avagy csak életben találva fogták volna is el, tagadásaikkal szemben beigazolható nem volt és az emiitett két hites erdőőr vallomása sem szolgáltatott e részben elegendő bizonyítékot s még kellő támpontot sem; minélfogva a nevezetteknek emiitett cselekményeik, bár vadászati kihágássá nem minősíthetők, de az 1878. évi V- t.-cz. 365. §-ában körülirt, idegen dolog jogtalan elsajátítása vétségének tényálladékát látszanak szolgáltatni, a minek elbírálására a kir. bíróság illetékes.