Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)
- 161 eljáró bíróság, illetőleg Sch. M.-re vonatkozólag a b—i kir. törvényszék, mint felebbviteli bíróság és másfelől B. N. vármegye alispánja közt fölmerült hatásköri összeütközési esetet vizsgálat alá vévén, az 1809. évi IV. t.-cz. 25. §-a alapján következőképen határozott: Az emiitett ügyek bírói útra tartoznak. Indokok : Sch. J. és K. M. sz—i lakosok annak megkönnyítése végett, hogy a sz—i tagositási ügy a felek egyetértő elállása alapján beszüntethető legyen, állításuk szerint a fölmerült költségek fedezésére IV forint 42 krt fizettek utólagos megtérítés reményében. A kir. törvényszék a tagositási eljárást a felek egyetértő elállása alapján akkor be is szüntette, a községi elöljáróság pedig az emiitett előleget az érdekeltektől föladójuk arányában az előlegezők javára nagyrészt beszedte, de a községi birtokosok közül többen nem voltak hajlandók fizetni. A lépések, melyeket Sch. J. és K. M. ez ügyben kisebb polgári peres eljárás utján, majd közigazgatási uton tettek, nem vezettek eredményre, mert a b—i kir. járásbiróság 1891. évi 973. és 1066. kp. számú végzésével, illetőleg a b—i kir. törvényszék az 1066/891. sz. végzés ellen közbevetett semmiségi panaszt elutasító, 1891. évi szeptember hó 26-án 4480. sz. a. hozott végzésével a szóbanforgó követelések érvényesítését a közigazgatási hatóság elé, a közigazgatási hatóság pedig, jelesül B. N. vármegye alispánja, a ki j—i járás főszolgabirájának 1892. évi 4980. számú határozatát 1892. évi 11,880. sz. alatt helybenhagyta, az említett ügyeket bíróság elé utalta. Minthogy figyelemmel az 1880. évi 3149. J. M. E. sz. a. közölt pénzügyminiszteri utasításra (R. T. 1268. 1.), melyet az 1880. évi 2364. J. M. E. számú (R. T. 568. 1.) utasítás helyébe lépett 1893. évi 356. J. M. számú (R. T. 160. 1.) eljárási utasítás érintetlenül hagyott, a tagositási költségjárulékok a kötelezett felektől a közadók módjára csak a birtokrendezési alap javára hajthatók be, nem pedig harmadik személyek javára is; minthogy továbbá Sch. J. és K. M. sz—i lakosoknak a mások helyett teljesített fizetés jogczimére állapított, kérdéses követelése magánjogi természettel bir s ezen mit sem változtat az a körülmény, hogy a kifizetett költség tagositási ügyben merült fel, s a czél, melynek elérése végett Sch. J. és K. M. mások helyett állításuk szerint fizetést teljesítettek, a tagositási eljárásnak megszüntetése volt; minthogy végül az általános magánjogi szabályok szerint megítélendő követelések érvényesítése bírói útra tartozik: ennélfogva a jelen ügyekben a bírói hatáskört kellett megállapítani. Ha párbérkövetelés harmadik személyre engedményeztetett, behajtása nem közigazgatási, hanem egyenesen a kir. biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1887. évi nov. 26-án hozott határozata : N. Mózes, mint K. Antal feketepataki lelkész engedményesének Bazil oláh-csertészi lakos ellen 8 írt 80 kr. párbér-követelés iránt indított ügyében a felvidéki szolgabíró 1885. évi 2117. szám alatt kimondta, hogy a párbér-követelés a közbejött engedményezés miatt közigazgatási uton nem érvényesíthető, a mely szolgabírói határozat Beregvmegye alispánja által 1885. évi 7084. sz. a. helybenhagyatott, N. Mózes erre kisebb polgári pert tett folyamatba az oláh-csertészi községi biróság előtt, melytől az ügy az 1877. évi XXII. t.-cz. 15. §-a alapján az ilosvai kir. járásbiróság elé vitetvén, az alperes a kereseti követelés megfizetésében 1*886. május 27-én 242/85. kpp. sz. a. elmarasztaltatott, de semmiségi panasza folytán a beregszászi kir. törvényszék az ilosvai kir. járásbiróság ítéletét 1886. deczember 17-én 8369. p. szám alatt megsemmisítette és az ügyet a közigazgatási hatóság elé tar11