Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

- 122 — által okoztatván, az 1878. évi V. t.-cz. 310. vagy esetleg 290. §-ának esete forog fenn. ez esetekre nézve az eljárás pedig birói útra tartozik; és mert nyomozat a fenforgó esetben egyáltalán nem teljesittetvén, épen semmi támpont sincs arra nézve, hogy X. X. súlyos megsérülése nem másnak büntetőjogi beszámítás alá eső gondatlanságából származott; mindaddig pedig, mig a följelentés tárgyát képező cselekménynek alanyi mozzanatai föl nem derittetnek s nincs minden kétely eloszlatva az iránt, hogy az 1878. évi V. t.-cz. 310. §-a vagy az esetleg eddig már bekövetkezett, vagy bekövetkezhető halál esetén az 1878. évi V. t.-cz. 290. §-a alanyi kellékek hiányában alkalmazást nem nyerhet: n—i kir. ügyészség 6937/81. szám alatt helytelenül indítványozta a cselekménynek az 1879. évi XL. t.-cz. 117. §-a szerinti elbírálását és a n—i kir. törvényszék 5728/81. szám alatt idő előtt küldte vissza illetékes eljárás végett az ügyiratokat az N. városi kapitányi kivatalhoz, miután a vélelemnél egyéb támpontja nem volt, sem a kir. ügyésznek indítványához, sem a kir. törvényszéknek határozatához; a puszta vélelem pedig büntetőjogi határozatok indokául nem szolgálhat. Pusztát határoló élőfák ellopása nem erdei kihágást képez. Elbirálása a kir. biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1888. évi decz. 22-én hozott határozata: Az igazságügyminiszter előterjesztette a falopással vádolt P. M. és társainak bűnügyében a székesfehérvári kir. törvényszék és a vaáli járás főszolgabirája közt támadt hatásköri összeütközési esetet. Határoztatott: a jelen ügy a kir. biróság hatáskörébe tartozik, mert a feljelentés és a feljelentőnek vallomása szerint P. M. és társai azzal vádoltatnak, hogy egyenként és kisebb csoportokban a B. A.-nak Ő. és N. pusztai földjeit határoló 7-8 éves 'fasorból 280 szál ákáczfát loptak el, mi által összesen 280 frt kárt okoztak. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter urnák folyó évi július hő 3-án 32,305. szám alatt kelt s az iratok közt levő rendeletéből kitetszik, hogy a fasor, melyből a fa ellopatott, erdőnek nem tekinthető. A panasz tárgyává tett cselekményben tehát nem az 1879: XXXI. t. cz. 69. §-ába ütköző erdei kihágásnak, hanem az 1878. évi V. t.-czikk XXVI. fejezete, esetleg az 1870. évi XL. t.-cz. 127. §-a szerint büntetendő cselekménynekjelenségei mutatkoznak. Minthogy pedig az 1878. évi V. t.-czikkben körülirt bűncselekménynek, valamint az 1879. évi XL. t.-cz. 127. §-ába ütköző kihágás nem a közigazgatósági hatóságoknak, henem az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 39. és 40. §-ai értelmében a kir. bíróságoknak hatáskörébe vannak utalva, ennélfogva a jelen esetben a kir. bíróságok illetékessége volt megállapítandó. Ha több egyén szövetkezve erdőlopást követett el, de a lopott érték 30 forintot nem haladott meg, az ellenök inditott ügy elbirálása az erdei kihágási biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1890. évi márczius 8-án hozott határozata: Az igazságügyminiszter előterjesztette az I. I. és társai ellen inditott erdei kihágási ügyben a kassai kir. törvényszék és illetve a szikszói kir. járásbíróság közt egy részről és Abauj-Tornavármegye szikszói járásának szolgabirósága közt másrészről felmerült hatásköri összeütközési esetét.