Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 111 — által okozott 15 frt mezei kár és járulékai megtérítését követeli. Az erdőtörvény (1879. évi XXXI. t.-cz.) 201. §-ában meg van ugyan állapítva, hogy az usztatás vagy tutajozás által okozott károkért a vállalkozó teljes kártérítéssel tartozik, de a részben, vájjon a kártérítési igény a bíróság vagy pedig a közigazgatási hatóság előtt érvényesitendő-e. az 1879. évi XXXI. t.-ez. az usztatásra és tutajozásra kiterjedő rendelkezést nem tartalmaz, hanem csakis az usztatás tekintetében intézkedik annyiban, a mennyiben a 204. és 205. §-okban kimondja, hogy az usztatás által szenvedett károk megtérítésére irányuló keresetek az illetékes bíróságnál a kereseti jog különbeni elvesztésének terhe alatt a törvényben körülirt hirdetményi felhívástól számított záros határidőn belül inditandók meg. És habár az erdőtörvény azt, hogy a tutajozásból eredő károk megtérítésére irányuló keresetek a bíróságok hatásköréhez tartoznak, kifejezetten nem mondja is ki, még sem szenvedhet kétséget, hogy az ily kártérítési ügyek a bíróságok hatásköréhez tartoznak; mert minden magánjogi vitás kérdés — ha csak különös jogszabály mást nem rendel -bíróságok hatáskörébe tartozónak tekintendő és mert az erdőtörvény a közigazgatási hatóságoknak tárgyi illetékességét a szóban forgó kártérítési igények elbírálására meg nem állapítja, abból pedig, hogy ezen törvény 204. és 205. §-ai csak az usztatások által okozott károkról intézkednek, az következik csupán, hogy a kártérítési igény érvényesítésére szolgáló hirdetményt, felhívást és a kártérítési igény érvényesítésének rövid határidőhöz való kötését a törvényhozás a tutajozás által okozott károkra kiterjeszteni nem kívánta, hanem ez utóbbiakra nézve a rendes elévülési időt tartotta fen. Ezek alapján, tekintettel arra is, hogy bár a követelt kártérítési összeg 20 frtot meg nem halad, de felperes keresetét az 1887. évi XX. t.-cz. 14. §-a második bekezdésén alapuló választási jogánál fogva a kir. járásbíróság, mint kisebb polgári peres üg3'ekben eljáró bíróság előtt indította meg a jelen ügyben a bíróság tárgyi illetékessége volt megállapítandó. (47,793,1891. I. M. sz.) Méregtartalmu szerek jogosulatlan árulásával elkövetett kihágás, esetleg az elárusító gondatlanságából elkövetett vétség a kir. biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. ministertanács 1886. évi deczember 15-én hozott határozata: Az igazságügyminiszter előterjesztette, a K. Béla, kölesdi lakos, kereskedő ellen, méregtartalmu por jogositatlan árulása miatt folyamatba tett ügyben a simontornyai járás szolgabirája és a gyönki kir. járásbíróság között támadt hatásköri összeütközési esetet. Határoztatott: a jelen ügyben a további eljárás bírói útra tartozik, mert bár a közigazgatási uton teljesített előnyomozat adatai szerint sem a btk. 315. §-ában meghatározott bűntettnek, sem a kbtk. 9. §-ábah megállapított kihágásnak ismérvei fenn nem forognak; mégis K. Béla kölesdi kereskedő az által, hogy jogosítvány nélkül méregtartalmu szert tartott üzletében s azt elárusította, a méregtartalmu szerek tartására s elárusitására vonatkozó szabályokat megsértette, minek következtében őt a kbtk. 108. §-ának 4. pontjában megállapított kihágás látszik terhelni; mert a további nyomozati, esetleg vizsgálati eljárás leend hivatva felderíteni, nem gyógyszerként árulta-e a nevezett kereskedő az emiitett port, sőt esetleg még nemcsak a kbtk. 92. §-ában megállapított kihágással lesz terhelhető, hanem, ha méregtartalmu port, ennek méregtartalmát tudva, a nélkül árusította el Frantmannénak. hogy a pornak az életre és test épségre veszélyes tulajdonságáról föl világosította