Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XVI kötet második fele. (Budapest, 1916)

VégreJ aj tás i törve szertári jogosítvány a belügyminiszter engedélye nélkül az 1876. évi XIV. t-sz. 131. §-a értelmében a gyógyszerész özve­gyére s kiskorú gyermekeire nézve a 132. §-ban létesitett kivé­teltől eltekintve, másra át nem ruházható s igy oly végrehaj­tásnak, amely ezt a személyes jogot bármily tekintetben érin­tené, ugy az 1881. évi LX. t.-cz. 53. §-a, mint az 1883. évi 22370. számú belügyminiszteri rendelet Í4. §-a értelmében nincsen helye. Ez volna a jogi helyzet, ha a gyógyszertári üzleti jog mint iparüzleti jog vétetnék tekintetbe. De a személyes gyógyszertári jog az 1876. évi XIV. t.-cz. 128. §-ának rendelkezése és az 1881. évi 22013. számú igazság­ügyminiszteri rendelet szerint nem is tekinthető iparüzleti jog­nak, mert a gyógyszertárak mint gyógyszerészi szakértők által állami engedély folytán felállított közegészségi intézetek, az iparüzletek sorába nem tartoznak s azokra nézve nem az Ipartörvény, hanem az 1876. évi XIV. t,-ez. rendelkezései az irányadók. De nem lehet azt sem mondani, hogy a foglalás nem a gyógyszertári jogosítványra, hanem annak haszonélvezetére irányulván, a végrehajtásnak helye volna. Először azért nem, mert a Vérehajtási Törvény szabályai szerint, ha valamely jogra irányul a végrehajtás, csak maga a jog vagy a jogból előállott követelés vonható végrehajtás alá, ellenben a hasznok, mint még csak a jövőben létesülő vagyon­tárgyak, a V. T. 208—213. §-ai értelmében csak abban az eset­ben tárgyai a foglalásnak, ha azok ingatlanokból származnak. Másodszor pedig azért nem helyes ez az érvelés, mert a gyógyszertári jognak jövedelme nincsen is. Ez a jog csak a gyógyszertári üzem folytatására ad jogosítványt s a gyógy­szertár jövedelme nem a gyógyszertári jog, hanem a gyógy­szerész személyes üzleti tevékenységének hozadéka. Az által tehát, hogy a gyógyszertári jövedelmekre fogla­lási szoros zár és zárgondnoki kezelés utján végrehajtás vezet­tetett, egy oly eljárás létesült, amelynek a Végrehajtási Tör­vény anyagi jogi rendelkezései szerint helye nincsen. III. De nincsen annak helye a törvény eljárási szabályai szerint sem, mert a szoros zár a Végrehajtási Törvény 75. §-a szerint csupán ingóságokra foganatosítható s a zárgondnok jogköre csupán az ingók megőrzésére és kezelésére, de nem bi­zonyos üzem gyümölcsöztető folytatására terjed ki. Ily tevékenységre a zárgondnoknak egyedül a V. T. 164. §-a alapján tett birói intézkedés, a 237; §-a szerinti zárlat és aa ingatlan haszonélvezetére vezetett végrehajtás esetében van joga.

Next

/
Thumbnails
Contents