Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XVI kötet második fele. (Budapest, 1916)

130. g. 593 felperes, aki az alperes kezelésére bizott vagyonáról számadás követelésére saját személyében és önállóan jogosult, egymaga az alperestől számadást ne követelhessen. Áttérve immár a kereset érdemére, megállapitja a kii\ Curia, hogy alperes, aki felperes vagyonának bizonyos célra és pedig bevételekkel és kiadásokkal járó kezelését magára vállalta, a kezelés eredményéről számolni köteles. Ezt különben általánosságban alperes maga is elismeri, csakhogy azt vitatja, hogy a számadás követelése most még időelőtti. Időelőtti szerinte azért, mert nem levén az A. alatti egyességben a számadás határideje megszabva, az a dolog természete szerint csak akkor áll be, mikor alperes a felszámolást befejezte, vagyis mikor a felszámolási bevételből ugy az egyességben felsorolt harmadik hitelezőknek 75 %-ra leszállított követeléseit is kielégítette és az az esetleges felesleg, mely felperesnek visszajár, meghatározható; már pedig a felszámolás mostanáig ennyire még nem fejlődött és nem is fejlődhetett. Helyes alperesnek az az álláspontja, hogy az A. alattiban a harmadik hitelezők kielégítésére ktüzött határidő (1912. szeptember 7-ike) nem jelenti egyszersmind a felszámolásra vagy a számadásra kiszabott határidőt is. Ámde nem állhat meg alperesnek az az érvelése, hogy mivel a számadásra a felek szerződésileg határidőt egyáltalán nem szabtak, az csak a felszámolás befejezésével követelhető és mndaddig, míg alperes a felszámolást befejezettnek nem találja, ő a kezelésről számot adni nem tartozik. Az ily jogi felfogás érvényesülése teljesen ellenkeznék a jóhiszemű forgalomnak a követelményeivel, mert ha valamely idegen vagyonnak a kezelője éveken át tartó ügyvitelnél csak a kezelés bevégeztével tartoznék számot adni, akkor a szóban forgóhoz hasonló esetekben, hol a kezelés átengedése a kezelőnek érdekében történt és az ő önálló jogán is alapul, hol tehát a vagyon ura a kezelésre adott meghatalmazást egyoldalúak vissza nem vonhatja, merően a kezelőtől függne a számadást tetszése szerinti időig kitolni és a vagyon urának legfontosabb érdekeit háttérbe szorítani. Ezeknél fogva a kir. Curia megállapitja, hogy oly esetben, midőn a számadás határidejére nézve az érdekelt felek meg nem állapodtak és külön jogszabály sem rendelkezik másképen, a fenforgó viszonyoknak és az eset körülményeinek figyelembe vétele mellett, a bíróság határoz a számadás határideje tekintetében. Figyelembe véve már most, hogy a per adatai szerint alperes a felszámolás céljára átengedett vagyontárgyakat a? Uj Döntvénytár. XVI. 38