Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XVI kötet második fele. (Budapest, 1916)

Segédszemélyzet 701 ködés alapján, hanem a szerződés szerint is a bruttójövedelem után illeti meg a felperest, alperest 5764 K megfizetésére kötelezni kellett. A nagyváradi Jcir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Alperes mint szolgálatadó a kikötött jutalékot, mint a bérnek kiegészítő részét a szolgálati viszony megszüntetésével felperesnek kiadni köteles. Az a kérdés, hogy alperes ezen összeget, mint óvadékul kijelölt vagyontárgyat, a felperes ellen támasztott követelése fejében visszatarthatja-e, egybefügg a viszonkereset sorsával. A felek ugyan a szolgálati szerződést 12 évre kötötték s igy a szolgálati viszony ezen időn belül egyoldalúan fel nem mondható, azonban ezt a szerződést is fel lehet bontani olyan okok miatt, melyek fenforgása esetén a kereskedősegéd a KT. 58. és az ipartörvény 95. §-ának a) és b) pontja alapján a szolgálatot felmondás nélkül elhagyhatja. A kir. tábla is elfogadja azt az álláspontot, hogy felperesnek jogos indokai voltak arra, hogy a szolgálati szerződést felmondás nélkül megszüntesse, hanem az elsőbiróság indokait akként módositja, hogy alperes szerződési kötelezettségét nem azzal szegte meg, hogy felperes jutalékának felét későn helyezte el a takarékpénztárba, mert az a felhivás után azonnal megtörtént, hanem azzal, hogy azt a szerződés ellenére akként helyezte el, hogy azt bármikor ő maga is felvehette. A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. A másodbiróság Ítéletét helyben kellett hagyni felhívott és felhozott indokai alapján és azért, mert ugy B. B., valamint T. E. tanuk egybehangzó vallomásával bizonyítva van, hogy amidőn a felperes 1910. évi október 29—ike után mondotta B. B. tanúnak, hogy a pénzt a felektől ő (a felperes) fogja átvenni, az alperes azt a kijelentést tette, hogy a felperesnek pénzt átvenni nem szabad, hanem azt B .B. vegye át vagy ennek akadályoztatása esetében T. E. kapus, mert M. V. tanú vallomásával bizonyítva van, hogy az alperes nevezett tanút bízta meg azzal, hogy felperesre vigyázzon és mondotta ennek a tanúnak, hogy a tanú a felperesre ne adjon semmit; mert azt, hogy B. B. és a felperes egymással nem fértek össze, bizonyítja B. B.-nak az a vallomása, hogy ez a tanú kijelentette az alperesnek, hogy a felperessel egy szobában nem marad, mert K. E. tanú vallomásával meg van cáfolva az alperesnek az az állítása, hogy a felperes K. E.-vel már szolgálati szerződést kötött volna, mielőtt az alperesnek