Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XVI kötet második fele. (Budapest, 1916)

670 Végiehajtási törvény nak a bírósága van hivatv a, amely államnak a területén a végrehaj­tást szenvedőnek az adósa lakik. C: \ kir. tábla Ítéletét megváltoztatja, felperest kerese­tével abból az okból, mert felperes, rniiit a magyar törvények szerint illetéktelen ausztriai bíróságtól nyert felhatalmazás alapján a követelés behajtására feljogosított végrehajtató, nem léphet fel keresettel, elntasithatónak nem találja, ehhea képest a kir. táblát további eljárásra és a pernek érdemleges határozattal elbírálására utasítja. Indokok: A magyar törvények érvénye és hatálya az ál­la mi önállóság elvéhez képest csupán a magyar államra terjed ki s a magyar állam bírósági szervei rendszerint csak a ma­gyar állam területén és erre kihatólag végezhetnek hatósági cselekményeket. Ebből, valamint a nemzetközi magánjognak abból az ál­talános érvényű szabályából, hogy a végrehajtást szenvedőt egy másik államban lakó adósával szemben megillető követe­lés lefoglalását és ennek alapján a további végrena^tási intéz­kedéseket olyan végrehajtási cselekményeknek kell tekinteni, van hivatva, amely államnak a területén a végrehajtást szen­vedőnek az adósa lakik, önként következik az, hogy a roswa­dowi cs. kir. járásbíróság illetékes volt a végrehajtást szen­vedő K. A.-t az ő területén lakó alperes ellen állítólag megil­lető követelés lefoglalására s illetékes volt folytatólag mind­azoknak a végrehajtási cselekményeknek az elvégzésére, ame­lyek a reá nézve kötelező ausztriai törvények rendelkezése sze­rint szükségesek arra nézve, hogy a magyarországi végrehaj­tató oly helyzetbe hozassák, mikép a lefoglalt, tehát zálogjog­gal terhelt követelésből magát kielégíthesse. Ezekhez a végrehajtási cselekményekhez tartozik az ausztriai bíróságnak 7 •/. alatt épen alperes által csatolt vég­zéséből kitetszőleg a lefoglalt követelésnek a végrehajtási ösz­szeg erejéig a végrehajtató részére behajtás végett utalása; mert azt az alperes maga sem vitatta és bizonyította, hogy ez a !••/. alatt mellékelt végzés az ausztriai törvényeknek nem fe­lelne meg, pedig őzzel a végzéssel szemben ennek a bizonyítása az alperest terhelte volna. Egyébként a kir. Curia az 1893 : XVIII. t.-cz. 63. és 215. S-aihan foglalt eljárási szabályokhoz képest megállapítja, hogy az ausztriai császárságban érvényes 1896. évi május 27-i végrehajtási törvény 303. és 308. §-aiban foglalt rendelkezések szerint a végrehajtási eljárás során helye van annak, mikép a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság a végrehajtató­nak utaija a lefoglalt követelést behajtás végett.

Next

/
Thumbnails
Contents