Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

Házadó. 77 lezettsége több izben vitássá vált a judikaturában. Sőt fordultak elő esetek, midőn a gyártelepen kívül a község egyéb részébon, il­letőleg egészen más községben fekvő raktárakra és irodahelyisé­gekre is vitatta a fél az állandó adómentességet, holott kétségte­len, hogy ezek az épületek az ipari termelésben szerepet már nem játszanak, hanem az üzlet lebonyolítására szolgálnak és minden nehézség nélkül házadó alá vonhatók, mert hozadékuk megálla­pítható." Hogy ilyen félreértések az adóztatásban többé elő ne fordul­hassanak, a törvényhozás a mentességet korlátozta a gyártelepre, illetőleg az azon fekvő oly épületre, mely a feldolgozandó anyag elhelyezésére, a gyári termékek előállítására és raktározására szolgál. A törvényjavaslat indokolásából tehát kétségtelenül kitűnik, hogy a törvényhozást a gyári és a gyárüzemü ipari épületek ház­adómentességének megadására egyedül az a körülmény indította, hogy a gyári épület hozadékát csak a gyári üzem hozadékában, ezzel együttesen lehet értékelni és adóalapul tenni, mert a gyári helyiségbe fektetett tőke hozadéka a gyári üzem hozadékában ve­rőink le. A gyári iparűzésből eredő jövedelem ugyanis tőkének és munkának az eredménye. Tőke az a pénzösszeg is, amelyet a gyá­ros az iparának üzéséhez szükséges helyiség használásáért más­nak fizet és az is, amelyet saját helyiségébe befektetett. Azt, hogy a gyári iparczikkek értékesítéséből befolyt jövedelemből külön meny­nyi a tőkének és mennyi a munkának a hozadéka, kiszámítani le­hetetlen. Ebből szükségképpen következik, hogy a gyáros által üzleté­be bármily alakban befektetett tőkének a hozadéka nem lehet ön­álló tárgya az adónak, hanem azt a munka eredményével együt­tesen kell megadóztatni. Ezek szerint a gyáros annak a tőkének a hozadéka után is, amely üzleti helyiségében fekszik, nem házadót, hanem csak kere­seti adót (illetve társulati adót) fizethet. Mihelyt azonban a gyári czélokat szolgáló helyiségek hozadé­kának értékelése külön is lehetséges — bérbe vett vagy bérbe adott gyári épületeknél, vagy helyiségeknél, — már nincs helye állandó házadómentességnek. Ezekből nyilvánvaló, hogy a gyáraknak adott állandó ház­adómentesség czélja nem kedvezmény adása, hanem adótechnikai czélszerüség. Mihelyest pedig ez az adótechnikai czélszerüség nincs meg, ha a gyári helyiség másnak a házában van, amikor a helyiség bérértéke adótechnikai nehézség nélkül a házadó alapjává tehető, akkor már állandó házadómentességről természetesen szó sem lehet. A házadómentossóo-nek inditó oka pedig egyaránt azonos, az

Next

/
Thumbnails
Contents