Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)
74 Közigazgatási bíróság pénzügyi osztályának határozatai 1909: VI. t.-cz. 27. §. 177. A munkásoknak bérfizetés nélkül átengedett és igy házadó alá nem eső épületek bérértékét az üzleti adó kivetésénél a nyers jövedelemből levonni nem lehet. Kb.: A panasz a munkáslakások bérértékének a nyers jövedelemből való levonására irányul. A levonást a panaszos az 1875. évi XXVI. törvényczikk 4. §^a 9. pontja alapján kéri azért, mivel a lakások haszonértéke a munkások fizetésének kiegészitö részét képezi és mert a pénzbeli kiadással egyenlő tekintet alá esik az, hogy a munkásházakba befektetett tök éj ének jövedelméről a munkások javára lemondott. Nem lehet kétséges az, hogy a midőn a nyilvános számadásra kötelezett vállalat valamely levonható kiadását más adóval megrovott tényleges jövedelméből fedezi, vagy a saját tulajdonát képező külön adó alá eső dolgot üzleti czéljaira használ s ilykép az üzlet érdekében e külön dologból szedhető jövedelemről lemond, az az érték, amelylyel ilykép más adótárgynak egyébként elérhető jövedelmét csökkentette, ép ugy levonandó a nyers jövedelemből, mintha azt másnak fizette volna ki, mert az adózás szempontjából mint üzleti vállalkozó és mint más adótárgy birtokosa külön-külön adóalanynak tekintendő s ennélfogva, valamint egyik adóalanyi minőségében nem igényelheti azt, hogy az üzlet érdekében tényleg nem szedett jövedelem az adóalap meghatározásánál számításon kivül hagyassék, ugy viszont az a jövedelem, amelyet a. másik adótárgytól elvont, ugyanoly szempont alá esik, mintha annak ellenértékét más adóalanynak tényleg kiszolgáltatta volna; és pedig annál inkább, mert az ellenkező esetben a külön adótárgy jövedelme vagy ismételten vagy másnemű adóval rovatnék meg, mint aminő alá esik a törvény szerint ama külön adótárgy. A külön adótárgynak adómentessége esetében azonban két külön adóalanyi minőség nem forog fenn akkor, ha a törvény az egyébként külön adótárgyat az üzleti czélra használása okából mentesiti az ily tárgy után rendszerint fizetendő adó alól; mert ily okból az adómentesség megadására a törvényhozót nyilvánvalóan csak az indította, hogy a rendszerint külön adótárgy haszonértéke az adó alá eső üzleti jövedelemben bennfoglaltatik, s az üzlettől külön választva kellőkép meg sem becsülhető, amint ez az 1909. évi VI. törvényczikk alapjául szolgált törvényjavaslat 27. §-a indokolásában kétszer is kifejezést nyer. Ily esetben tehát csak egy adóalanyról, az üzlettől járó adó alanyáról lehet szó, mert a törvény ily rendelkezése alapján az az adótárgy is, amely minőségénél fogva általában másnemű adó alá tartoznék, az üzleti adó tárgyának tekintendő. S ezért, valamint az üzletbe fektetett saját tőkének egyébként tökekamatadó alá eső kamatai, ugy az 1909. évi VI. törvény-