Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

Adóügyekben. 67 osztályú kereseti adó és az ennek alapján kivetett országos betegápolási pótadó behajtása végett ellene megindított végrehajtás megszüntetését azon az alapon kéri, hogy 1000 korona fizetését az 1908. évi XLI. törvény 6. §-ának harmadik bekezdése értelmében lefoglalni nem szabad, mert a fizetés után kivetett adó nem szolgálati viszonyból származó követelés. A panaszt jogosnak elismerni nem lehetett. Az 1908. évi XLI. törvény 6. §-ának harmadik bekezdése nem sorolja fel egyenként mindazokat a követeléseket, amelyekre nézve az általános korlátozással szemben kivételt állapit meg, hanem általában a szolgálati viszonyból származó követelésekre nézve állapitja meg a kivételt és a „különösen" szó előrebocsátásával csak egyes ilyen követeléseket jelöl meg tájékoztatás végett, hogy mily követeléseket kell a szolgálati viszonyból származó követelések közé tartozóknak tekinteni. A törvény szolgálati viszonyból származó követelésekként különösen a fizetési előleget, a szolgálati dijat, a fizetési tulélvezményt, a téritményt, a pénzbirságot és pénzbüntetést jelöli meg, a felsorolás tehát oly követelésekre terjed ki, amelyek szolgálati viszony fennállását föltételező külön jogalapitó tény folytán keletkeztek és nem közvetlenül magából az alkalmazási szerződésből származtak. A felsorolásba fölvett szolgálati dij nem az államot, mint alkalmazót, hanem az állami kincstárt köztartozásbeli követelésként illeti meg s pénzbírságok és pénzbüntetések is nem az alkalmazót illető és nem is az alkalmazási szerződés teljesítésére irányuló követelések. Mindezekből alaposan lehet következtetni, hogy „a szolgálati viszonyból származó követelés" kifejezés alatt annak a törvényhozó előtt lebegett értelméhez képest magát a fizetést terhelő minden köztartozásbeli követelést is kell érteni. Csak ily értelmezés mellett lehet összeegyeztetni az idézett rendelkezést a törvényhozónak azokkal az 1875. évi XXIX. törvény 32. és 33. §-aiban foglalt rendelkezéseivel, amelyeknél fogva nem csak az államnál, hanem a törvényhatóságoknál és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál is alkalmazottak terhére kivetett IV. osztályú kereseti adót azok fizetéséből a fizetés nagyságára való tekintet nélkül le kell vonni, mert nyilvánvaló ellenmondás volna abban, hogy amikor az alkalmazottak nagy köre az adónak a fizetésből való levonását akkor is tűrni tartozik, ha fizetése 2000 koronánál kevesebb, községi alkalmazottakkal szemben még hatósági közbenjárás igénybevételével se lehessen ugyanannyi fizetésből az adót, beszedni. (Kb. 26.935/912. P. sz.)