Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

56 Közigazgatási biróság pénzügyi osztályának határozatai nyugdíj- és segélyintézetnek a segélyző pénztárakéval azonos jellege van, s minthogy az alapszabályok rendelkezéseiből kitetszó'en egyéb biztosítási ügyletekkel valósággal nem foglalkozik és senkinek vállalkozói nyereséget nem juttat, továbbá, hogy a tagok által nyerhető nyűg- és segélydijak a segélyezés jellegén valósággal tul nem terjednek s valamint hogy a netaláni megszűnés esetére is vagyona kizárólag közoktatási czélokra lesz fordítandó: megállapítandó volt egyszersmind az is, hogy az intézet az 1883. évi VIII. t.-cz, 12. §-ában szabályozott illetékmentességet jogosan igényelheti. Minthogy a panaszos által képviselt intézettől nemcsak az 1883. évi VIII. törvényczikk 3. §-a szerint a befizetésektől előirt 1.5% illeték, hanem a 4. §. értelmében a kifizetések után járó 1%-os illeték is követeltetik; és minthogy az idézett törvényczikk 12. §-ában csupán a 2. és 3. §-okban szabályozott illetékre történik utalás, a 4. §. ellenben ebben felemlitve nincsen: további kérdés tárgyául szolgálhat az, hogy a panaszos által képviselt intézet az 1.5% illetéken felül jogosan igényelheti-e az 1%-os illeték alól leendő mentesitést is? Abból a körülményből, hogy az idézett törvényczikk 2. §-ában csupán az „egyes személyek", tehát magánosoknak egymással kötött életjáradéki és más biztositási szerződéseiknek illetéke nyert szabályozást, kétségtelenül következik, hogy ez a 2. §. tehát a 12. §-ban említett segélyző pénztárral, mint társulati szervezettel biró jogalanynyal, vonatkozásban már csak azért sem lehet, mert az illetékmentességet nem élvező társulatok az ez idézett törvényczikkben szabályozott illetéket csak az idézett törvényczikk 3. és 4. §-ai szerint és igy sohasem a 2. §. szerint fizetik s az ily társulatokra vonatkozólag tehát a 2. §-ban szabályozott illeték alól való mentesítésnek semmi értelme nincsen; továbbá abból a körülményből, hogy a törvényjavaslat indokolása szerint a 12. §-ban szabályozott mentesség részben már az 1869. évi XVI. törvényczikk 4. §-ában ki volt mondva, ez a szakasz pedig az 1869. évi XVI. törvényczikk 16. §-ában szabályozott és az 1869. évi VIII. törvényczikk 3. és 4. §-aiban módosított mindkét nemű, tehát a befizetések és kifizetések után járó illetékek alól való mentességet szabályozta s végül abból a körülményből, hogy az ettől való eltérés a törvényjavaslat indokolásában még csak jelezve sincsen, a törvény szelleméből pedig az épen nem okolható meg, a biróság megállapítja azt, hogy az 1883. évi VIII. törvényczikk 12. §-ában a 2. és 3. §-okra való utalás a 3. és 4. §-ok helyet csak szerkezeti tévedésből és nem a törvényhozó határozott akaratából történt; amiből pedig önként folyik, hogy a panaszos által képviselt intézet nemcsak az 1.5%-al, hanem az 1%-al követelésbe hozott illeték alól való felmentését is joggal igényelheti. (Kb. 873/912. P. sz.)