Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

*2 Hatáskör kérdésében hozott közig, bírósági stb. határozatok. mezésre a munkabérük terhére, a munkahelyen legalább addig tartoznak dolgozni, amig a szerződési aláírásuknál feltüntetett és felvett előleget és a vasúti utazási költségeket ledolgozták, azután minden munkás szabad elhatározásától függ, hogy akar-e dolgozni; a négy hétnél tovább dolgozó munkás odautazási költségét azonban a czég megtériti. A melyik munkás a munkahelyre alapos ok nélkül el nem megy, attól az előleg vissza nem vétetik, hanem a munkába csendőri karhatalommal is beszállítható. A munkások az 1900. évi XXVIII. t.-cz. 13. §-ában meghatározott törvényes, valamint szerződési kötelezettségüket nem teljesítették, a mennyiben minden jogos indok nélkül a „megkezdett munkát" abbahagyták, illetve a munka teljesítését megtagadták, mi által az 1900. évi XXVIII. t.-cz. 43. §-ába ütköző kihágást követték el és egyúttal a szerződésszegésükből származó kárkövetelésük megtérítésére is kötelesek. A czég azonban Z. Fedor és érdektársai ellen csakis az általuk felvett előleg s a munka helyére való szállítással felmerült költségek, összesen 182 K. visszatérítése iránt emelt panaszt a főszolgabiróság előtt s kérte, hogy fentnevezett panaszlottakat 182 K. megfizetésére kötelezze. A főszolgabíró véghatározatával panaszost munkabérelőleg és szállítási költség iránti panaszával rendes bírói útra utasította, mert az 1900. évi XXVIII. t.-cz. 2. §-a értelmében az olyan szerződés, mely nem ezen törvényben megállapított módon köttetett, a közigazgatási hatóság előtt nem érvényesíthető; a 2. §. pedig kötelezöleg előírja, hogy bizonyos rendelkezéseket a szerződésnek tartalmaznia kell. Ezen rendelkezések közül a szerződés nem tartalmaz feljegyzést a munka időtartamára vagy mennyiségére nézve és nem tartalmazza a munkaeszközökre, az elszállásolásra, a tüzelőanyagra és az ivóviz-szállitásra vonatkozó megállapodásokat. A részvénytársaság ezután a panasszal azonos keresetét a k—i kir. járásbírósághoz adta be. Itt azonban már „egyetemleges" marasztalást kért. A kir. járásbíróság a keresetet hiánypótlás végett visszaadta, mert abból nem tűnik ki, hogy alperesek az 1898. évi II. t.-cz.-ben körülirt munkásigazolványnyal birnak-e. Felperes bejelentette, hogy a perbevont munkások valamennyien „iparigazolványnyal" bírnak. Úgyde a nyilvánvaló tollhibából eredő eze.i megjelölés alatt csakis munkásigazolvány érthető. A kir. járásbíróság végzésével a keresetet idézés kibocsátása nélkül hivatalból visszautasította, mert felperes „bejelentése szerint" alperesek, kikkel felperes az 1900. évi XXVIII. t.-cz.-ben előirt alakszerűségek megtartása mellett erdei munka végzésére szerződött, az 1898. évi II. t.-cz.-ben körülirt munkásigazolványnyal birnak; továbbá, mert ily esetben az 1900. évi XXVIII. t.-cz. 45. §-a értelmében az egyénenként 100 K-t meg nem haladó kártérítési ügyek elbírálása kis- és nagyközségekben a főszolgabíró elé tartoznak. A 1—i. kir. törvényszék, mint felebbezési bíróság, a kir. járásbíróság végzését indokai