Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

Hatáskör kérdésében hozott közig, bírósági stb. határozatok. dennemü rendelete ellen birói orvoslást kereshessenek azon az alapon, hogy a miniszternek eljárása a törvényhatóság hatáskörét sérti, vele szemben valamely hatósági jogot törvényellenesen gyakorol, vagy törvényt vagy más törvényes szabályt sért. Ez az elv jut kifejezésre a tör vény czikk 1. §-ában. Erre a szakaszra vonatkozólag külön is megmondja az indokolás, hogy a törvény ellentétben az 1896: XXVI. t.-czikkel, nem helyezkedett a taxatio álláspontjára; mert „a taxatio összeegyeztethető az általánosabb elvi meghatározásokkal", mert továbbá „a taxatio mindig tökéletlen" és a „változatosságban kifogyhatlan élethez nem tud simulni". Igaz, hogy a törvény 2. és 3. §-a azután részletesen sorol fel egyes eseteket, a melyekben a garanciális panasznak helye van; az indokolás azonban ezekre vonatkozóan azt mondja tovább, hogy a törvény csak példaként, mintegy az 1. §-ban tett kijelentés irányának megvilágításául, sorol fel néhány kiváló esetet azok közül, melyekben a törvényhatóság egyes sarkalatos, világos szavakkal a törvénybe iktatott jogainak megsértése miatt lesz a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak helye. Más helyen ismét hangsúlyozza az indokolás, hogy „mindazon tényeknek, melyek ellen birói orvoslás kereshető, közös ismérveként a törvény azt állapítja meg, hogy az illető rendelet a törvényhatóságra sérelmes legyen". A mondottakból következik, hogy a midőn az 1907: LX. t.-cz. alapján a kormány és a m. kir. közigazgatási bíróság között hatásköri összeütközés keletkezik, vagyis a mikor a kormány azt vitatja, hogy az ő rendelkezése nem olyan kérdésre vonatkozik, a mely kérdésben az idézett törvényczikk panaszjogot ád, — éppen a taxatio rendszerének a mellőzése folytán — rendkívül nehéz a hatáskör kérdését az ügy érdemének megvizsgálása nélkül eldönteni. Kitetszik továbbá az indokolás több helyén különösen hangsúlyozott az a czélzat is, hogy a törvény elsősorban tulajdonképpen a törvényhatóság önkormányzati jogait védi a kormány túlkapásai ellen; továbbá, hogy a kormánynak „hatáskört sértő", „valamely hatósági jogot törvény ellenére gyakorló" és általában „törvényt, vagy más törvényes szabályt sértő" intézkedései csak akkor támadhatók meg az idézett törvény alapján panasz^zal, ha a törvényhatóságra, jelesül annak önkormányzati jogaira sérelmesek lehetnek. A birói hatáskör kizárása tehát csak abban az esetben lehet helyénvaló, amikor teljes bizonyossággal már eleve megállapítható a törvényhatóság ilyen sérelmének a kizárt volta. Ennek a törvény szellemére és pozitív rendelkezéseire alapított elvnek pedig természetes folyománya az, hogy a jelen esetben, amikor a törvényhatóság egy, a törvényhatóság autonóm hatáskörébe tartozó s állítólag a ministert meg nem illető hatósági jognak a gyakorlását vitatja, amikor tehát egyrészt a törvényhatóság sérelmének a kérdése egybeolvad az ügy érdemével s másrészt az önkormányzatot állítólag ért sérelem a kormányintézkedés és az ügy természeténél fogva eleve