Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

170 Bűnvádi porrendtartás. séges arra, hogy csoportnak tekintessék (Btk. 176. §-a). — IV. A Btk. 176. §-ában emiitett „nyilt" hely nem azonos a „nyilvános" hellyel. C: Mindkét alsófoku bíróság Ítéletét a M. János vádlottra vonatkozó jogerős megszüntetés kivételével a Bp. 385. §-ának 1. c) ipontja alapján megsemmisíti, a vádlottakat a vád alól a Bp. 326. §-ának 3. pontja értelmében felmenti; a bűnügyi költséget pedig az államkincstár terhére rója. Indokok: M. János vádlott érdekében a közvédő, a többi elitélt vádlott érdekében pedig azoknak különvédője, valamint a felebbviteli főtárgyaláson jelen volt vádlottak a Bp. 385. §-ának 1. a) és c) pontjai alapján azért jelentettek be semmiségi panaszt, mert a csoport és erőszak hiánya miatt a vádba tett bűntett tényálladéka fenn nem forog ós mert a kérdéses ügyben a 196/9. sz. a. jogerős megszüntető végzés hozatván, res judicata forog fenn, minek folytán az eljárás legfeljebb csak ujraf elvétel utján lett volna megindítható. A kir. Curia elsősorban az eljárást kizáró ok miatt a Bp. 385. §-ának 1. c) pontja alapján bejelentett panaszt tette elbírálás tárgyává és mindenek előtt azt vizsgálta, vájjon a nevezett járásbíróság előtt lefolytatott korábbi és a törvényszék előtt megindított mostani bűnügyben azonos cselekmény képezte-e az eljárás tárgyát. Az alsóbiróságok ezt a kérdést tagadólag oldották meg, mert abból indulván ki, hogy a járásbíróság előtt csak a Kbtk. 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágás miatt, a törvényszék előtt azonban a Btk. 176. §-ába ütköző magánosok elleni erőszak büntette miatt folyt az elj arás, az alsóbiróságok az Ítéleti indokolás szerint ugy találták, hogy a járásbíróság által elbírált bűncselekmény sem alakilag, sem tartalmilag nem azonos a jelenleg elbírált bűncselekménnyel és így ezen cselekmény a járásbíróság előtt vád tárgyává nem is tétethetett és a csoport által elkövetett bűncselekményre nézve birói határozat nem hozatott. A kir. tábla ezt az indokolást azzal egészítette ki, hogy miután a járásbíróságnál a tettesek kitudhatok nem voltak, a Bp. 444. ós 445. §-ainak rendelkezéséhez képest a bűnvádi eljárás — még ia tettazonosság elfogadása mellett is — folytatható volt újrafelvételi határozat nélkül is. Az alsóbiróságok érvelése el nem fogadható; anert a tettazonosság kérdésénél nem a cselekmény jogi minősítése, hanem a fizikai cselekmény tartalma az irányadó, már pedig a jelen esetben — daczára annak, hogy a járásbíróságnál csak a 41. §. szerinti kihágásnak, a törvényszéknél pedig a Btk. 176. §-a szerint bűntettnek minősíttetett a cselekmény — mindkét eljárásnak az a fizikai cselekmény képezte az eljárás tárgyát, hogy vádlottak utána menvén sértettnek, utóbbit a J.-féle korcsmában megtámadták, poharakat és iivégokét dobáltak feléje.