Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

385. §. 1. a) p. 165 hetik a tábla szerint a sértett hátrányára, mert ez ott helyi szokás volt s azon senkisem botránkozott meg. Ámde ez az érvelés téves. A vádbeli kifejezéseknek fenti értelmezése szerint a vádlottnak nem kellett azt bizonyitani, hogy a sértett olyan cselekményeket követett el, amelyek őt a birói tiszt viselésére méltatlanná teszik, sem azt, hogy amit elkövetett, a fegyelmi vétség tényálladéki elemeit kimeritik, hanem csak azt, hogy magaviseletében, tekintettel birói állására, kifogásolni való van és ennek szellőztetése reá nézve bajt okozhat. Kétségtelen ugyan, hogy kifogásolható annak a bírónak a magaviselete, aki nyilvános helyen tiltott hazárdjátékot játszik, mert világosan vét a törvény tilalma ellen, de az is bizonyos, hogy egymagában az a ténye a sértettnek még nem jogosította vulna fel a vádlottat arra, hogy egész általánosságban a vádbeli kifejezésekkel illesse a sértettet. Ámde mikor a sértettnek a kártyajátszás körüli eljárásában olyan tények merülnek fel, hogy a játékősóiktól a nyereményből gibiczpénzeket, adományokat vesz el. kér vagy fogad el, ez már mindenesetre fokozottabb mértékben vonhatja maga után az olyan kijelentést, hogy a sértettnek van magának is seperni valója és ne támadjon mást. Mitsem változtat ezen az, amit a kir. tábla kiemel, hogy a gibiczpénzek adása ott szokásos volt és ezen senki sem botránkozott meg, mert a szokás egymagában nem mindig mentésit, különösen nem akkor, mikor annak ethikai alapja nincsen, már pedig azt a bírótól joggal el kell várni, hogy mielőtt egy bevett helyi szokást követ, azt megbírálja, hogy az olyan-e, amelynek követése reá nézve árnyékot nem vethet. A bírónak az ^z eljárása pedig, hogy a játszóktól pénzadományokat fogad el vagy kér s a kasszába belenyúl, hogy ilyen előnyhöz jusson, kifogástalan eljárásnak nem minősíthető még akkor isem — ami természetes következménye a szokásnak — ha azon meg nem botránkoznak. További tényként fogadta el a kir. tábla, .hogy S. A. dr. P. J. közjegyzővel szemben afeletti neheztelésének adott kifejezést, hogy özv. V. Gy.-né végrendeletében róla meg nem emlékezett és hogy sértett a fióikvégrendeletben hagyományozott 500 (korona kifizetése végett a végrendeleti végrehajtóhoz fordult és hogy a hagyományt oly időben vette fel, mikor még a többi hagyományosok hagyományaikat meg nem kapták; továbbá, hogy dr. P. J. közjegyző részéről sértett alkalmi ajándékokban részesült, hogy ez a községben köztudomású volt, de azon senki meg nem botránkozott, hogy továbbá S. A. is adott ajándékot P. J.-nek. Már maga az a tény, hogy a sértett neheztelésének ad kifejezést azzal a közjegyzővel szemben, aki a végrendeletet készítette, hogy a végrendelkező neki semmit sem hagyott, hogy a szemrehányás után a közjegyző által készített fiók végrendeletben részére hagyományozott 500 K-t a végrendelet kihirdetése után nyomban