Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

162 Bűnvádi perrendtartás. vádlott védelméből sem lehet következtetni, mert vádlott lényegében csak a terhére rótt tények tagadásával és más a kir. tábla által valónak el nem fogadott tények állításával védekezik, erre pedig egymagában semmiségi okot alapítani nem lehet. (C. 1913.január 8. 83/913. sz. I. Bt.) A védő által bejelentett semmiségi panasz anyaga nem a helytelenül felvett törvényhely, hanem a bejelentés tartalma szerint biráltatott el. C. 191/910. (Uj Dtár IX. 115. 1.) Hasonló C. 9881/906. (Ugyanolt 217. 1.) Az általánosságban bejelentett semmiségi panasz az indokolásban tüzetesen megjelölhető. C. 80/905. Helyes a bejelentés, ha belőle a semmiségi ok következtetés utján megállapítható. C. 5736/907. (Uj Dtár IX. 218. 1.) Bp. 384. I 9. p. 321. A védő a tárgyalás folyamán a bizonyítási eljárás kiegészítésének el nem rendelése miatt a Bp. 384. §'-ának 9. pontja alapján semmiségi okot jelentett be; azt az Ítélet kihirdetésekor kifejezetten fenn nem tartotta ugyan, miután azonban a főtárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint a főtárgyalás berekesztése után s a következő ügy tárgyalásának elején bejelentette, hogy esak feledékenységből hagyta ki a fentartás kifejezését, az utólagos nyomban való bejelentés kellő időben megtett gyanánt elfogadtatott. (C. 1913 márczius 11. 1935/ 913. sz. IV. Bt.) Lásd C. 5137/913. (a B. P. 205. §-ánál) ; C. 773/913. (a B. P. 358. §-ánál e kötetbon). V. ö. még előző esetet s az itt felhivott joggyakorlatot. 384. §. 9. p.; 385. §. 1. b) p. 322. A kir. Curia alaptalannak találta a bizonyításnak szakértő meghallgatása utján való kiegészítése iránt tett indítvány ellen bejelentett semmiségi panaszt, mert az a felfogás, hogy egy szaladó, menekülő embernek meglövése esak szándékos lehet és ily esetben a gondatlanság ki van zárva, ellenkezik a közönséges élettapasztalat tanulságaival s ennélfogva szakértői megerősítést nem tür és szakértői czáfolatot nem igényel. A semmiségi panasz keretében a kir. Curia felülvizsgálja, vájjon fennforognak-e oly körülmények, a melyek lélektanilag indokolják a bántalmazási szándékot. Abból a körülményből, hogy vádlott hirtelen haragú és lobbanékony természetű, még nem lehet következtetést vonni arra, hogy vádlott testi sértésre irányuló szándékkal lőtt volna sértett után. (C. 1913 április 22. 3065. B. sz.) 384. §. 9. p.; 406. §. 323. I. A kiküldött biró azzal, hogy a bizonyitásfelvételre a vádlottat meg nem idézte, oly mulasztást követett el, melyet a Bp. 408. §.