Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

180., 205., 221. és 254. §§. 151 semmiség terhe alatt, s igy a védő megidézése és közreműködése nélkül eszközölt birói cselekmény, illetve a vallomás nem semmis. (C. 1912 november 13. 7681/912. sz. a. III. Bt.) 180. §. 299. Abban az esetben, ha a házkutatást a helyiséggel rendelkező kivánja, a Bp. 180. §-a értelmében házkutatást az ennek elrendelésére jogositott hatóság határozata nélkül a rendőri közeg is teljesithet. (C. 1913 május 6-án, 3439. sz.) 205. §.; 384. §. 9. pont. 300. Nem törvénysértő eljárás, ha oly tanúnak, ki a vallomástételt a törvény alapján megtagadta, a vádbeli eset körülményeiről biróságon kivül tett nyilatkozataira bizonyitás vezettetik. (C. 1913 július hó 8-án, 5137. sz.) Lásd az eset egyéb rendelkezését a B. P. 355. §-ánál. V. ö.: 384. §. 9. pontjára vonatkozólag közölt eseteket. 221. és 222. §§. 301. A tanú meghiteltetése miatt használt semmiségi panasz esetén a Curia a per egész anyagának mérlegelése alapján felülvizsgálja: vájjon a tanú ingadozóan vallott-e s az ilyennek jellemzett vallomás az ügy lényegére vonatkozik-e (Bp. 222. §. 2. p.); vájjon a lopás büntette miatt elitélt tanú szavahihető-e (Bp. 222. §. 3. p.); vájjon a tanú ellenségeskedésben áll-e a sértettel s ez az ellenségeskedés oly foku-e, hogy a tanú terhelő vallomását kétségessé teszi (Bp. 221. §. 5. p.); vájjon a tanú vallomása valótlannak bizonyult-e (Bp. 221. §. 6. p.).? (C. 1913 márczius 26. 2217/1913. sz. a. I. Bt.) A Curia megsemmisítheti az ítéletet a B. P. 384. §. 9. pontja alapján, mikor a per egész anyagának mérlegelése alapján azt találta, hogy az eskütől elzárt tanuk vallomása a lényegre nézve nem bizonyult valótlannak. G. 7304/911. B. sz. I. Bt. (Gr. XVIII. 447—452. 1.) L. még az itt felhívott joggyakorlatot. — Ellenségeskedés fennforgása nem vélelemre, hanem csak tényekből vont következtetésekre alapitható, valamint ingadozás csak akkor forog fenn, ha a tanú a lényeges körülményeket bizonytalanul és kétséges módon adja elö, ellentmondó hozzáadásokkal kiséri, s hogy az ingadozás feltevésére a vizsgálati és fötárgyalási vallomások nem teljes azonossága magában véve nem szolgálhat indokul. C. 1221/912. (Uj Dtár XIV. 261. 1.) 254., 255., 256. §§. 302. I. A Bp.-nak nincs oly intézkedése, mely semmiségi terhe alatt azt irná elő, hogy a vádirat hol nyújtandó be, s hogy az a védővel is közöltessék, mert a Bp. 254., 255. §-ai szerint a vádirat a vizsgáló-