Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

142 1909: II. t.-cz. A tett intézkedés folytán a Bp. 385. §-ának 1. b) pontjáre fektetett semmiségi panasz, valamint uj Ítélet hozatala következtében, a Bp. 385. §. harmadik pontjára fektetett panasz felülvizsgálata tárgytalanná vált. (G. 1913. január 15. 313/913.) A vádlottak azzal, hogy a kivándorlókat kikötő városba vezették, illetve a hajószállitás feltételeit létesítették, kétségtelenül a törvény 38. §-ában meghatározott súlyosabb tevékenységet fejtették ki. C. 2260/911. sz. I. Bt. (Gr. XVIII. 417. 1.) Ugyanigy C. 1245/911.; lásd még a Gr. XVIII. 417. 1. közölt joggyakorlatot. 1909: II. t.-cz. 38., 41. §§. 286. Vádlottnak az a cselekménye, miszerint két kivándorlásra nem jogosult egyént egy galicziai községbe elvezetett és ott azoknak a kivándorlási irodát megmutatta: az 1909:11. t.-cz. 41. §-a szerinti kalauzolás fogalma alá esik és az ezen t.-cz. 38. §-a szerinti vétség tényálladékát nem meriti ki. (C. 1913 április 22-én, 3042. sz.) Lásd a megelőző és alábbi esetet. 287. Az 1909:11. t.-cz. 38. §-a szerinti „szállitás" fogalma alá kizárólag a szokásos közlekedési eszközökön való továbbítás esik, mig a gyalogúton a határon való átkisérés a 41. §. szerinti „kalauzolás" fogalma alá esik. — A 38. §. szerinti „szállitás közvetitése" a tettesnek valamely kivándorlási vállalattal való állandó összeköttetését és a szállításnak előlegesen megállapított díjazásért való eszközlését tételezi fel. C: A kir. törvényszék megállapította és ezt a megállapítást a kir. ítélőtábla is magáévá tette, hogy vádlott az ítéletben megnevezett, az 1909. évi II. t.-cz. 2. §-ának a) és b) pontjaiban megjelölt, korlátozásnak alávetett s ennélfogva kivándorlásra nem jogosult tizenöt kivándorlót különböző csoportokban, különböző időben és különböző helyekről gyalogutakon kikísérte a magyar határon át Pivniosnára (Galicziába) és itt azokat Amerikába leendő szállitás végett a szállításra belügyminiszteri engedélylyel nem biró B. J. nevü ügynöknek adta át. Mindkét alsófoku bíróság vádlottnak jelzett tevékenységéjjen kivándorlók szállítását, illetve ily szállitás közvetítését ismervén fel, vádlott tettét arra való tekintettel, hogy vádlott kivándorlók szállítására nem bírt engedéllyel, az 1909. évi II. t.-cz. 38. §-a alá eső kivándorlási vétségnek minősitette és vádlottat ezen az alapon büntette. Ámde ez a felfogás téves. A szállitás az illetőknek a szoká-sos közlekedési eszközök igénybevételével való továbbítását jelenti; vádlottnak az a tevékenysége tehát, hogy az Ítéletben .megnevezett