Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

138 1895: XLI. t.-cz. magánvád hiányában, a bűnvádi eljárás megindítását kizáró okból felmenteni kellett. A kir. törvényszék az indokolásban tett ezzel a kijelentéssel és az arra alapitott rendelkezéssel a törvényt megsértette. A védjegyek oltalmáról szóló 1890: 11. t.-cz.-nek a védjegybitorlásokról rendelkező III. fejezete ugyanis azok fogalmának, elkövetési módjának és inditványi minőségének meghatározása mellett, a bűncselekmény ismétlésének megakadályozására tehető intézkedéseket, a kártérítés érvényesítését, az eljárásra, hivatott bíróság megjelölését, ítélet közzétételét és az előzetes kérdések eldöntését illetően tartalmaz szabályokat s az ezekre a rendelkezésekre vonatkozó módosításokat az 1895. évi XLI. t.-cz. 8—12. §-ai foglalják magukban. Ámde sem az 1890: II. t.-cz., sem az ezt részben módosító és kiegészítő 1895: XLI. t.-cz. nem vonta intézkedési körébe a magáninditvány előterjesztésének, a vád képviseletének, valamint egyáltalában a sértett felet és a magánvádlót a bünperben illető jogoknak és ezek gyakorlási módjának szabályozását, amiből következik, hogy mindezeket illetően a büntetőtörvénykönyvnek és a bűnvádi perrendtartásnak idevonatkozó rendelkezései az irányadók. Ennek a megállapításnak további folyományaként jelentkezik annak felismerése, hogy az 1895: XLI. t.-cz. 5. §-ának az a szabálya, mely szerint azon külföldi, kinek czége az országban bejegyezve nincs, az 1890: II. t.-cz. és a fentidézett törvényczikk alapján jogait csak az ott megjelölt feltétel teljesítése esetén érvényesítheti, a sértett felet a magáninditvány előterjesztése és a vád képviselete tekintetében illető, az emiitett törvényekben intézkedés tárgyává nem is tett jogokra nem vonatkozhatik, azokat nem érintheti. Az 1890: II. t.-cz. II. fejezetében határozza meg azokat a feltételeket, melyek teljesítésével valamely védjegy kizárólagos használati joga biztositható, valamint azokat a módokat, melyek alkalmazásával valamely védjegynek másra való átíratása, illetőleg annak törlése eszközölhető. Ezeket a rendelkezéseket az 1895: XLI. t.-cz. 3—7 §-ai részben módosítják ós ezek között foglal helyet a külföldi czégre vonatkozóan a fent jelzett korlátozást felállító 5. §. is, amiből nyilvánvaló, hogy ez a korlátozás csak azokra a jogokra vonatkoztatható, melyek a belföldi czéget a védjegy kizárólagos használati jogának megszerzése, annak másra való átíratása, illetőleg törlésének eszközlése tekintetében az 1890: II. t.-cz. és 1895: XLI. t.-cz. alapján illetik. Kitűnik ez egyébként az 1895: XLI. t.-cz. 5. §-ának utolsó bekezdéséből is mely a kérdéses feltétel teljesítésének elmulasztásához azt a jogkövetkezményt köti, hogy a védjegy törlésére irá-