Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

Bn. 10. §. 127 az eljárás folyamán elejtette, a törvényszéki végzésnek a Bp. 38. §-ára alapított indokolása szerint a járásbíróság előtti eljárásban csak a tárgyalás befejezéséig gyakorolhatja; s minthogy az ügyészségi megbizott a jelen esetben a vád képviseletét az emiitett időpontig nem vette át, őt a per orvoslat jogának igénybevétele nem illeti meg. Ámde ez az érvelés téves. Téves már a végzés kiindulási pontja is, amennyiben a kir. ügyész részére a Bn. 10. §-ában biztosított jogot a vádelvvel hozza kapcsolatba. A Bn. 1. §-a ugyanis a büntetés végrehajtásának felfüggesztését, mint uj intézményt illesztvén be jogrendszerünkbe, a törvényhozás gondoskodni kivánt arról, hogy az azzal nyújtott kedvezményben arra méltatlan ne részesittessék; hogy a büntetés felfüggesztése a törvényben feltételezett méltányossági okok fenforgása nélkül ne alkalmaztassák. A birói gyakorlatnak helyes irányban való fejlesztése indokából adta meg tehát a Bn. 10. §-a a kir. ügyésznek azt a jogot, hogy a biróságnak a büntetés felfüggesztése tárgyában hozott, esetleg helytelen határozatát perorvoslattal megtámadhassa; de ez a jog a vádelvvel közvetlen kapcsolatba nem hozható. Téves továbbá a kir. törvényszék végzésének a Bp. 38. §-ára való hivatkozása, mert ez a §. nem a vád képviseletének átvételéről, hanem a vád megváltoztatásáról és elejtéséről rendelkezik:. A vád képviseletének átvételére vonatkozóan a Bp. 35. §-a és a főmagánvád tárgyát képező vétségek és kihágások tekintetében a Bp. 41. §-ának ötödik bekezdése rendelkezik, még pedig akként, hogy a kir. ügyész a vád képviseletét az eljárás egész folyama alatt, bármikor átveheti. Minthogy tehát a Bn. 10. §-a a kir. ügyésznek feltétlenül megadja azt a jogot, hogy a biróságnak a büntetés felfüggesztése tárgyában hozott határozatát felebbezéssel megtámadhassa; minthogy a törvénynek ez a rendelkezése összhangban áll a Bp. 383. §-ának 1. pontjában foglalt azzal a rendelkezéssel, mely szerint a kir. ügyészség a vádlottnak, mind javára, mind terhére, felebbezéssel élhet; minthogy az ügyészségi megbizott az Ítéletnek a büntetés felfüggesztéséről rendelkező része ellen irányuló felebbezését a Bp. 388., illetve 548. §-ának megfelelően az Ítélet kihirdetésekor, tehát kellő időben jelentette be; nyilvánvaló, hogy felebbezése csak a törvény megsértésével volt visszautasitható. (C. 1912. nov. 26. 7989/912. sz. I. Bt.) Főmagánvád esetén a II. fokon történt felfüggesztés ellen a kir. ügyészség csak akkor élhet semmiségi panaszszal, ha a tárgyaláson jelen volt. C. 4684/909. (Uj Dtár VIII. 622. 1.)