Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)
1880 : XXXVII. t.-cz. 125 Ezen §., valamint az idézet teljes-ülési határozat szerint az elitéltre az általa szabadságvesztés-büntetésének végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott szabadságveszfésbüntetés a végrehajtás tárgyát képező szabadságvesztés-büntetéssel — a halmozási rendszer alkalmazásával — a tartam megrövidítése nélkül egyesitendő; a tartam megrövidítésének csak akkor lévén helye, ha az előző és az ujabb Ítéletekkel kiszabott szabadságvesztésbüntetések különböző neműek s ebből kifolyóan a büntetések egységesitése szempontjából a legsúlyosabb büntetési nem alkalmazása és az enyhébb szabadságvesztés-büntetés tartamának a súlyosabb büntetési nem súlyához képest való arányosítása indokolt. Minthogy pedig a gyújtogatás és lopás bűntettei miatt hat évi fegyházra elitélt T. I. az erőszakos nemi közösülést 1912. évi ápr. hó 28-án, vagyis oly időben követte el, mikor az emiitett büntetés egy részének kiállása után javára engedélyezett feltételes szabadságon volt; s minthogy a Btk. 50. §-ának rendelkezései nem engednek kétséget aziránt, hogy a feltételes szabadságra bocsátott elitélt, a feltételes szabadság letelte előtt, szabadságvesztés-büntetésének végrehajtása alatt áll; T. I. tehát az ujabb bűncselekményt az előzően reá kiszabott szabadságvesztés-büntetés végrehajtása alatt követte el: nyilvánvaló, miképp a jelen esetben az 1880: XXVII. t.-cz. 36. §-a alkalmazásának, nem pedig összbüntetés kiszabásának lett volna helye, mely intézkedés azonban az elitéi tnek nem hátrányára, hanem előnyére szolgált. Megsértette a törvényt a máramarosszigeti kir. törvényszék, mint esküdtbíróság az összbüntetés kiszabása tárgyában hozott 7910/1912. B. sz. ítéletével annyiban is, amennyiben az összbüntetés meghatározásánál az előző Ítéletekkel a büntetésbe beszámított előzetes letartóztatásban ós vizsgálati fogságban töltött idő, valamint a vádlott által jogerős Ítélet alapján szenvedett büntetés idejét az összbüntetésbe való beszámítás tárgyává tette, mert az összbüntetés meghatározása, úgyszintén a büntetések egyesítése alkalmával a Bp. 517. §-ában, valamint az 518. §. hetedik bekezdésében foglaltak szerint az előbbeni ítéletekben az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámítására nézve tett rendelkezések meg nem változtathatók, mint az a kir. Guria által a jogegység érdekében használt perorvoslat folytán 1904. évi jul. hó 6-án 6220. sz. a. hozott határozatban (B. H. T. 134. szám) kimondatott. A Btk. 94. §-ára, valamint a Bp. 505. és 506. §-aira való figyelemmel, nem szenvedhet kétséget az sem, hogy a jogerős ítélet alapján szenvedett szabadságvesztés-büntetés külön beszámítás tárgyát nem képezheti; a kir. törvényszék Ítéletének erre, valamint a büntetés kezdetének meghatározására vonatkozó rendelkezése tehát szintén törvénybe ütközik. (C. 1913. június 6. 4267 '913. szám.) V. ö.: C. 18. sz. Btö. döntvényével. (Uj Dtár VIII. 59. 1.)