Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

260. §. 97 Indokok: A Btk. 260. §-ában meghatározott hatóság előtti rágalmazáshoz megkívántatik, hogy a hatóság előtt emelt vád valótlannak bizonyult legyen ós hogy a feljelentőt gondatlanság terhelje. Ezen két alkatelem nélkül a Btk. 260. §-ába ütköző vétség tényálladéka meg nem állapitható. A valótlanság azonban hivatalból bizonyítandó, s ez a bizonyítás a Btk. 263., 264. §-aival összefüggésbe nem hozható. Az alsóbiróságok ezzel szemben arra a téves álláspontra helyezkedtek, hogy a Btk. 263. §-ának megfelelően vádlottnak kellene bizonyítani állításainak a valódiságát, ós abból, hogy neki ez a bizonyítás nem sikerült, azt a következtetést vonták le, hogy vádja valótlan. Ez az álláspont téves, mert abból, hogy valamely állítás valódisága nem volt bizonyítható, nem következik, hogy az állítás valótlan, s minthogy az alsóbiróságok a ténymegállapításoknál is abból indultak ki, hogy a valódiság bizonyításáról van szó, ennélfogva most már az alsófoku ítéletek, s azok ellen a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján bejelentett semmiségi panasz felül sem bírálhatók. Ennek folytán az alsóbirósági ítéletek megsemmisítésével aj eljárást kellett elrendelni, melynek az lesz a feladata, hogy megállapítsa azon tényeket, melyekből helyes következtetés vonható le arra a döntő kérdésre, vájjon valótlan e a vádlottnak a hatóság előtt emelt vádja, s vájjon igenlő esetben vádlottat terheli-e gondatlanság annak emelésénél. (G. 1912. okt. 31. 7287/912. sz. a. I. Bt.) L. a hivatalbóli bizonyításra vonatk. C. 7613/910. (Gr. XVIII. 363. 1.); vád valótlanságának bizonyítása C. 3645/91. (Uj Dtár VIII. 219. 1.) II. A kir. Curia: Vádlottat a vád alól felmenti. Indokok: Á. S. vádlott a bűnösség megállapítása és a büntetés súlyossága miatt, védője pedig a Bp. 385. §-ának 1. a), b) és c) pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt. A bűnösség megállapítása ellen irányított és a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjára alapított panasz alaposnak találtatott. Ugyanis az alsóbiróságok vádlottak bűnösségét azon az alapon állították meg, hogy a T. J. pályafelvigyázó ellen 1909. decz. 10-éről keltezetten a m. kir. kereskedelmi minisztériumba beadott feljelentés tartalma valótlannak bizonyult. A feljelentés valótlanságát pedig a fegyelmi eljárás és a bünper adataiból levont következtetéssel állapították meg. Ez a következtetés tévedésen alapszik, mert a bünper folyamán keresztülvitt bizonyítás eredményét az elsőfokú bíróságok is csak abban foglalják össze, hogy vádlottaknak nem sikerült az ö állításaikat bizonyítani: már pedig abból hogy valamely feljelenDtfntvénytflr.