Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIV kötet. (Budapest, 1913)

Bn. 1. íj. 24 7 Ezen feltételek fenforgásának megállapításához a bíróság csak az elitélt egyéniségének, életviszonyainak és az eset összes körülményeinek megfigyelése utján juthat; amiből következik, hogy a bíróság, ha a felfüggesztés tárgyában a törvény kívánalmainak megfelelően akar határozni, vizsgálódása tárgyává fogja tenni a vádlott egyéniségére, életkorára, életviszonyaira, családi életére, előéletére ,valamint a cselekmény indokára vonatkozó, vagyis mindazokat a körülményeket, melyekből az elitélt jövő magaviseletére alapos következtetés vonható. Legnagyobbrészt azonosak ezek a körülmények azokkal, melyek mint a bűnösség fokát sulyositóan vagy enyhítőén befolyásoló körülmények a Btk. 89. §-a szerint a büntetés kiszabásánál figyelembe veendők. Midőn tehát a biróság a büntetés felfüggesztésének alapjául szolgálható körülmények fennforgásáról, vagy azok hiányáról szerez meggyőződést, egyúttal azokkal az adatokkal is rendelkezik, melyeknek figyelembevételével a büntetés kiszabásának kérdése is helyes és igazságos megoldást nyerhet. A bíróságnak e körüli tevékenysége ezek szerint az eset öszszes körülményeinek beható megfigyelésére terjedvén ki, ebből az egyöntetű és egységes tevékenységből a büntetés kiszabásának kérdése akkor, mikor a kiszabott büntetés végrehajtása forog szóban, már annálfogva sem rekeszthető ki, mert az a büntetés felfüggesztésével lényeges, elválaszthatatlan kapcsolatban áll; miből következik, hogy habár csak a büntetés végrehajtásának felfüggesztése lett megtámadva, ez nem önmagában, elkülönítve a kiszabott büntetés súlyának mérlegelésétől, hanem annak bevonásával együttesen bírálandó el. És nem felelne meg a büntető igazságszolgáltatás követelményeinek az az álláspont, hogy ugyanakkor, midőn a biróság arról győződik meg, mikép a büntetés felfüggesztésének törvényes feltételei hiányzanak ugyan, de a büntetés mértéke nem az igazságnak megfelelően szabatott ki, ezt a jogtalanságot a büntetés leszállításával ne orvosolhassa. A jelen esetben a kir. törvényszék mint másodfokú biróság, alapul véve a BP. 387. §-ának második bekezdésében foglalt azt a szabályt, mely szerint a vádló részéről, habár a vádlott terhére használt felebbezés mindig a vádlott javára használtnak is tekintendő, az ügyészségi megbízott részéről az elsőfokú biróság ítélete ellen a büntetésnek a BN. 1. §-ának alkalmazásával kimondott felfüggesztése miatt közbevetett felebbezés folytán a büntetés felfüggesztését mellőzte ugyan, de a vádlottra elsőfokúkig főbüntetésképp kiszabott fogházbüntetés tartamát leszállította, ezzel pedig a fentiekben kifejtettek szerint törvénysértést nem követett el. (C. 1912. ápr. 23. 2954/911. sz. I. Bt.) V. ö.: C. 2264/911.; 6921/911. (Gr. XVIII. 394., 395. 1.)