Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIV kötet. (Budapest, 1913)

242 Büntetőjog zettséget vállalt: az okozati összefüggés a megtévesztés és a vagyoni kár között fenforog. Minthogy végül vádlott a harmadik 1750 koronás váltót is forgalomba helyezte, nincs elfogadható alapja annak a védekezésnek, hogy a hamis ürügy alatt kicsalt 1750 koronás vállót vádlott jóhiszemüleg és károsítás czélzata nélkül értékesítette volna és helyes a kir. Ítélőtáblának az a következtetése, hogy a váltó forgalombahozatala tudva és akarva, tehát szándékosan és jogtalan vagyonszerzés czéljából történt. Ezek szerint vádlott cselekményében a károsításra s ekként a jogsérelem okozására irányuló szándék is felismerhető lévén, törvénysértés nélkül állapította meg a kir. Ítélőtábla, hogy a vád alapjául szolgáló tett, bűncselekmény. Dr. FI. M. vádlott a Bp. 384. §. 11. pontja, valamint a Bp. 385. §. 1. a) és c) pontja alapján élt semmiségi panaszszal azért, mert a vád a btkv. 355. §-ára irányult s igy a btkv. 404. §. súlya alá eső cselekményre nincs konkrét vád, mert a tényállás szerint bűncselekmény nem forog fenn és nem nyert beigazolást, hogy szándékosság forogna fenn. A perorvoslathoz közvédő is csatlakozott és ez a Bp. 385. §. 1. a) pontjában meghatározott semmiségi okot illetően azt hozza fel, hogy bárminemű magánokirat hamisítása csak akkor állapitható meg, ha a cselekmény kárt okozó és szándékos volt s a kár be is következett. A bejelentés és az Írásbeli indokolás tartalmának lényegére tekintettel, a dr. Pl. M. vádlott által a Bp. 385. §. 1. c) pontja cziimén érvényesített panaszt is a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapitottnak vette a kir. Curia. A Bp. 384. §. 11. pontja alapján használt panaszok alaptalanok. A M. J.-féle 2000 koronás váltókat illetően ugyanis az tétetett vád tárgyává, hogy habár dr. Pl. M. a M. J. által 1909. évi február hó 7-én elfogadóként aláirt és B. O.-nak kelet és lejárat kitöltése nélkül átadott fedezeti váltók közül két darabot egyenkint 2000 koronáról szólót az azokat kibocsájtó és forgatóként aláirt B. O.-tól oly kikötés mellett vette át, hogy azok lejárata csak júniusra tehető, ennek ellenére azok lejártát 1909. évi február 16-ára töltötte ki és június előtt beperesitette. A másodfokú bírósági Ítélet tartalma szerint a kir. Ítélőtábla is ezt a vádat tette Ítélete tárgyává. S minthogy a Bp. 325. §-ában foglalt rendelkezés szerint, a bíróság a tett minősítése kérdésében nincs a vádló indítványához kötve, a másodfokú bíróság pedig csakis olyan tettet tett Ítélete tárgyává, a mely miatt a közvádló vádat emelt; ennél és az általa ide vonatkozólag egyéb indokainál fogva nem sértette meg a tett azonosság szabályát és nem hozott törvényszerű vád nélkül itéletett a kir. Ítélőtábla, a midőn a vádba tett cselekményt magánokirathamisitásnak minősítve, dr. Pl. M. vádlottnak ebben való bűnössége felelt határozott.