Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIV kötet. (Budapest, 1913)

Btk. 355. §. 235 A létrejött szerződésből tehát a bizományi viszonylatnak alkotó elemei hiányzanak s így nem lehet vitás, hogy az nem bizományi hanem adásvételi szerződés. És mivel a vételi szerződésnél fogva a vevő az általa megvett s az eladó által átadott ingó dolgoknak tulajdonát, más ellenkező kikötés hiányában, azonnal megszerzi, kétségtelen az is, hogy annak további eladása és az abból befolyt vételárnak az eltulajdonítása nem jogtalan s ekként a B. T. K. 355. §-ában meghatározott sikkasztás tényálladékát nem valósítja meg. De nem állapitható meg ez a bűncselekmény annak folytán sem, hogy az eladó czég vádlottnak a szenet a tulajdonjog fentartásával adta el. Ingó dolog eladásánál ugyanis az a kikötés, hogy az eladó a vevőnek átadott dologra tulajdonjogát a vételár teljes kifizetéséig fentartja, a tulajdon átruházásának halasztó feltételéül tekintendő, a minek az a jogi hatálya, hogy a vevő a tulajdonjogot csak a feltétel beálltával, vagyis a vételár teljes lefizetésével szerzi meg. Az ily feltétel mellett eladott dolgokat tehát mindaddig, mig a vételár teljesen nincs kifizetve, a vevő tovább nem adhatja, el nem idegenítheti. Az eladó czég azonban tudta, hogy a vádlott szénkereskedő és a szenet továbbeladás czéljából vette. Ez a tudat és a vételi szerződés czélja pedig kizárja, hogy a szerződő feleknek az lett volna komoly szándéka és akarata, hogy a hitelben szállított szenet vádlott mindaddig ne legyen jogosítva elárusítani, míg annak vételárát teljesen ki nem fizette. Ennél az oknál fogva a pactum reservati dominii kikötésének az adott esetben nincs és nem lehet joghatálya s ezért a vádlott ennek a kikötése daczára is jogosítva volt a sértett czégtől megvásárolt szenet tovább eladni. Ez a ténye tehát és arra való tekintettel, hogy a pactum reservati dominii csak magára az eladott ingó dologra lévén kiköthető s nem egyúttal annak eladhatása esetében a befolyt vételárra is, az a cselekedete a vádlottnak, hogy a szén clárusitásából befolyt vételárral mint a sajátjával rendelkezett, a sikkasztásnak alkotó elemét képező jogtalan eltulajdonítással szintén nem azonosítható és annak nem minősíthető. S minthogy a tábla Ítélete nem tartalmaz oly ténymegállapítást sem, a melyekből következtetés lenne vonható arra, hogy vádlott azon czélból, hogy hitelezőjét megkárosítsa, a bekövetkezhető hatósági végrehajtás előtt vagyonához tartozó értéktárgyakra vonatkozólag a Btk. 386. §-ában megjelölt cselekményeket követte el s ennélfogva jogilag tévedtek s megsértették a Btk. rendelkezését az alsóbbfoku bíróságok akkor, a midőn megállapították, hogy a vád alapjául szolgáló tett bűncselekmény tényálladékát megvalósítja: ezért mindkét alsóbbfoku bíróság ítéletét a B. P. 385. §-ának 1. a) pontjában meghatározott semmiségi okból megsemmisíteni s