Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIV kötet. (Budapest, 1913)

Btk. 330., 333., 336. §. 231 nek vétettek és ezekre való tekintettel alkalmaztatott a B. T. K. 02. §-a a büntetés börtön helyett a bűnösség fokával arányban álló három napi fogházban volt megállapítandó. (1912. évi május hó 21-én, 3838. sz.) A gyakorlat ingadozó; maró folyadékkal való szándékos leöntés által okozott testi sértést majd a btk 301. §-a, majd 309. §-a szerint minősiti a Curia; legújabb gyakorlata szerint újból a blk. 309. §-a szerinti minősítést fogadja el. Btk. 330. §. 380. Oly helyen, hol bizonyos dolognak ellenérték fejében való kiszolgálását iparszerüen űzik, ugyanazon dolog kiszolgáltatására való kényszerítést csak abban az esetben lehet vagyoni haszon szerzésére irányzottnak tekinteni, ha nyilvánvaló, hogy a kényszerítés ellenérték nélküli kiszolgáltatásra irányult, Vádlottak fenyegetéssel kényszeritették a sértett korcsmárosnét arra, hogy nekik záróra után bort adjon; zsarolás helyett magánlaksértés miatt ítéltettek el. (C. 1912. szept. 11. 6118. sz.) Vendég nem követ el a korcsmárosnál laksértést, ha felhívásra nem távozik a korcsmából. C. 6307/80. (Ui Dtár VIII. 342. 1.) Korcsmahelyiség is a házjog védelme alatt áll. C. 6787/908. (u. ott 344. 1.) Btk. 333. §. 381. A btkv. 333. §-ban meghatározott lopásnak egyáltalán nem képezi tényáíladéki elemét, hogy az elvont idegen ingó dolog forgalmi értékkel bírjon, Minthogy pedig az a papír, melyre az adásvételi szerződés szövege íratott, valamint az adókönyvecske is bizonyos értéket képvisel, s idegen ingó tulajdont képezett: vádlcíínak az a cselekménye, hogy sértett birtokából egy adásvételi szerződést és egy adókönyvecskét sértett beleegyezése nélkül jogtalan elíulajdonitási szándékkai elvett, a kir. ítélőtábla által helyesen minősíttetett lopásnak. (C. 1912. május hó 15-én 3614. sz.) Kötelezvény jogtalan elvétele mint lopás. C. 7558/93. (Uj Dtár VIII. 360. 1.) — Okirat elvétele mint lopás (u. ott 361. 1.). Btk. 336. §. 7. pont. 382. A B. T. K, 333. §-ának rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy a lopás passzív alanya a birtokos vagy birlaló és nem a tulajdonos. E szerint a lopás tényálladékának megállapításánál e szempontból közömbös azt, hogy ki a dolog tulajdonosa, hanem az a döntő, ki volt az elvétel idején az elvett dolog birtokosa vagy birlalója. Csupán a magánjogi igény szempontjából jöhet másodfokon figyelembe a dolog tulajdonosa és ha nem ő volt az elvétel idején a dolog birtokosa is, csupán másodsorban a B. P. 13. §-a alapján tekinthető