Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIV kötet. (Budapest, 1913)

16 1899 : XV. t.-cz. Ezek eredményéül megállapítja a m. kir. Curia, hogy dr. Téri Ödön választási és küldöttségi elnök az V. b) szerint 13 V. c) szerint 1 V. d) szerint 24 összesen 38 szavazatot utasított vissza törvényellenesen, illetve törvényellenesen nyilváníttatott semmisnek. VI. A kérvény VI. fejezetében kérvényezők hivatkozással az 1899. évi XV. t.-cz. 3. §. 27. pontjára, azt hozzák föl a), hogy a választási elnök, mint küldöttségi elnök Medrea Miklós és a kérvényben névszerint fölsorolt 9 társának, választóknak a szavazatát Július Maniu jelölt rovatába vezette be és annál számolta el, annak ellenére, hogy ezek a választók dr. Maniu Gyulára szavazták, dr. Maniu Gyula táborából, dr. Maniu Gyula bizalmi embereinek vezetése alatt és dr. Maniu Gyula táborának fölhívásakor szavaztak le és anna kellenére, hogy ennek a fiktív jelöltnek Július Maniunak az elnök tudomása szerint is tábora nem volt és az szavazásra soha föl nem hivatott, — és b) hogy a választói névjegyzékben 102. sz. a. bejegyzett Szatmári István tanitó, alvinczi választó helyett a szavazási rovatos ivek 50 f. sz. a. Veres István és hogy a névjegyzékben 813. sz. a. bejegyzett Elst Mátyás István fia vingárdi választó helyett a szavazási rovatos iv 342. tétele alatt, Elst Mihály Istváné szavazott le dr. Mayer Ödönre. ad a) Az általános választási jegyzőkönyv szerint a választás megnyitásakor a választási elnöknek három ajánlat adatott át és pedig ajánlották dr. Maniu Gyula balázsfalvi lakost, továbbá dr. Mayer Ödön gyulafehérvári lakost, — végül Július Maniu fogarasi lakost. A választási elnök az 1899. évi XV. t.-cz. 156. §-ának második bekezdése értelmében az ajánlatokat az 1876. évi XXXIX t.-cz. 8. §-ának esete fenn nem forogván, elfogadni köteles volt, s a Július Maniura vonatkozó ajánlatot azon az alapon, hogy ez állítólag komoly jelölt nem volt s az elnök erről tudomással is birt, vissza nem utasíthatta. A választási elnök tehát az 1890. évi XV. t.-cz. 157. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően a szavazást mindahárom jelöltre törvényszerűen rendelte el. Kérdés tehát ennél a panaszolt ténynél csak az lehet, hogy a választási elnök, aki egyszersmind küldöttségi elnökként is működött, Medrea Miklós és 9 társának a szavazatát annak a jelöltnek a javára vezette-e be, akinek javára az tényleg és valósággal leadatott. Megállapítja itt mindenekelőtt a m. kir. Curia azt, hogy a fölsorolt 10 választó közül Dán, helyesen Bán János a szavazási rovatos ívek 78. tétele alatt dr. Maniu Gyulára adta le szavazatát, hogy tehát