Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIV kötet. (Budapest, 1913)

A szerződések tárgya. 157 .,1, ° kl nem békülés esetén házuknál meg nem tűrik, mert a szulok nagykorú gyermeküket nem tartoznak ellátni s igy csak jogukkal éltek, ha felperes irányában, ennek házuknál való eltartását megtagadták arra az esetre, ha felperes ki nem békül férjével. Felperesnek tehát nem sikerült bizonyítani, hogy jogellenes kényszert alkalmaztak ellene szülői. De nem sikerült bizonyítania azt sem, hogy az általa vitatott kényszerről alperes tudott; mert azt, hogy felperest szülői szidták, sőt az apa verte, hogy elűzéssel fenyegették s hogy erről alperes tudott, csupán felperes anyja s fivérei vallották, az ily közeli rokonok pedig nem tarthatók elfogulatlanoknak akkor, amikor leányuk, illetőleg nővérük jelentékeny vagyonjogi előnyéről van szó, stb. A m. Af'r. Curia: A másodbiróság Ítéletében az abban felhívott és felhozott indokok alapján helybenhagyja. (1912. évi április hó 17. napján 4860/1911. polg. sz. a.) V. ö.: C. 1766/911. (Gr. XVIII. 265—267. 1.; s az olt felhívott joggyakorlattal.^ 266. Az ügyvédre nézve a kölcsön kieszközlése és az ezért járó dij kikötése, amennyiben azzal csupán egyes esetekben és nem üzletszerüleg foglalkozik, az ügyvédi rendtartás értelmében tiltott cjselekinényt nem képez. (C. 1912. márcz. 13. 771/911. v. sz. a. IV. p. t.) Hasonló: C, 448/911. Az ügyvédnek azon eljárása, hogy valamely előtte tudvalevő színlelt követelésnek a bíróság előtt való érvényesítésére magát eszközül felhasználni hagyja, a jó erkölcsökbe ütközik. C. 1662/904. (Uj Dtár II. 27. 1.) 267. Az ügyvéd a megbízói ellenfelének ellentétes érdekei előmozdítására nem vállalkozhatik, ezért megbízói tudta és beleegyezése nélkül a maga részére dijat ki nem köthet, sem ily felajánlott jutalmat el nem fogadhat. Az ezen dijkikötésre vonatkozó ügylet, mint a jó erkölcsökbe ütköző, érvénytelen. (G. 1912. május 21. 4979/1911. sz. a. VI. p. t.) 268. Ha a közjegyző a hagyaték végleges lebonyolításáért jutalomdijat kötött ki magának: az az ujabb megállapodása, hogy a hagyaték véglebonyolitása előtt ismeretessé vált hagyatéki vagyonrész kipuhatolásáért annak felét köti ki maga részére, nemcsak az 1874 : XXXV. t.-cz. 4. és 199. §-ának rendelkezéseibe ütközik s mint ilyen tilos és érvénytelen, hanem az az alperes hivatali állásának a tisztességét is érinti és mint ilyen az erkölcsi törvényeket is sérti. (C. 1912. febr. 29. 4324/912. sz. I. p. t.) V. ö.: a községi jegyzőre vonatkozólag Bpesti T. G. 559/909. és C. 4186/911. (Gr. XVII. 254—255. !•; Gr. XVIII. 257. 1.)