Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIII kötet. (Budapest, 1912)

34 1899 : XV. t.-cz. gassy Sándor, Jánosházán pedig az Otthon-kávéházban és Ritter Imre vendéglőjében 1910. áprilban s különösen májusban e hó legvégéig dr. Marton Adolf körorvos a kérvényben megnevezett pápóczi, illetőleg jánosházi választókat a kérvényben előadott módon etették és it&tták. Tekintve, hogy az 1899. évi XV. t.-c. 3. §-ának 6. pontja értelmében érvénytelenségi okot csak azok az etetések és itatások képeznek, melyek a választási határidőt kitűző belügyminiszteri rendeletnek a hivatalos lapban való közzétételétől a választási eljárás befejeztéig történtek, ez a belügyminiszteri rendelet pedig a hivatalos lapban 1910 május hó 10. napján jelent meg, az ezt megelőző időről panaszolt etetések és itatásokra ezért, az 1910 május 10-től juni l-ig történt etetések és itatásokra nézve pedig, kivéve a Pápóczon 1910 május 31-én állítólag eszközölt etetést és itatást, a bizonyítási eljárás azért nem volt elrendelhető; mert nem adatott elő tüzetesen, hogy melyik napon, hol, mi módon történt az etetés és itatás s kik azok a választók, akik minden egyes alkalommal abban résztvettek; már pedig a tényállítás ilyen határozatlan alakban a bizonyításra nom alkalmas. A Pápóczon 1910 május 31-én történt etetés és itatásra, valamint az emiitett négy vesztegetési esetre a képviselő és a választást védő választók tagadásával szemben felhívott tanuk kihallgatásától kérvényezők a fentebb előadott módon elálltak s ekként ezek a tényállítások is bizonyitatlanok maradtak. Minthogy ezek szerint a választás megtámadásának alapjául felhozott feltétlen érvénytelenségi ok egyáltalán nem, a viszonylagos érvénytelenségi okok közül pedig csak a dr. Ostffy Lajosra leadott szavazatok közül háromnak jogosulatlan egyénektől származása bizonyittatott s ha ez a három szavazat a dr. Ostffy Lajosra adott 1218 szavazatból levonatik, a fenmaradó 1215 szavazat, a dr. Maróthy Lászlóra esett 1214 szavazattal szemben azt eredményezi, hogy az általános többséget dr. Ostffy Lajos nyerte el, minélfogva meLőzve az ellenkérvénynek, mint ezen eredmény mellett merőben feleslegesnek, vizsgálatát, kérvényezők kérvényükkel ugy a képviselő, mint a választási elnök irányában az 1899: XV. t.-c. 121. §-a alapján elutasitandók voltak és pedig ez utóbbi irányában azért, mert a választási elnök a választás érvénytelenítésére okot nem szolgáltatott. Kérvényezőknek a választási elnök javára a költségekben való marasztal asa az 1899: XV. t.-cz. 129. §-án, az Ítélet hiteles kiadványának a képviselőház elnökéhez áttétele pedig az idézett s-czikk 125. §-án alapszik. A megválasztott képviselő s az ellenkérvényt beadott választásvédők a kérvényezőket nem kérték felmerült költségük megfizetésére kötelezni, a m. kir. Guria tehát ez irányban a határozathozatalt mellőzte. G. 1911. évi márczius hó 7. 166/911. cur. bír. szám. (II. tanács).