Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIII kötet. (Budapest, 1912)

A törvénytelen gyermek jogviszonyai. 141 tárgya, mint bármely más szerződés. Megtámadható lenne tehát a. B) a. egyezség, a gyámhatósági jóváhagyása ellenére is, az annak létrejötténél alkalmazott, vagy fönforgott kényszer okából is. Tekintve azonban, hogy a felperes nem hozott föl olyan tényeket, amelyekből a kényszerre jogi következtetés lenne vonható, mert a felperes ecsetelte szomorú anyagi viszonyok egymagukban, jogi szempontból a jogügylet megtámadására alkalmas szorult vagy kényszeritő helyzetnek ismérvét még nem alkotják: a felperesnek erre vonatkozóan felhozott panasza nem állhat meg és a felebbezési birósóg nem sértett anyagi jogszabályt, midőn kimondotta, hogy a B) a. szerződés ezen a jogczimen meg nem támadható. A felperes részéről a Bj a. egyezség joghatályának megtámadására fölhozott többi ok azonban más megitélés alá esik. Mivel ugyanis a B) a. egyezséget, amely Budapesten, 1908. november 30-án jött létre, K. város árvaszéke 1909. évi április hó 21-én 2232. sz. a. meghozott véghatározatával jóváhagyta és ez a jóváhagyása e közigazgatási hatóság törvényes hatáskörében történt eljárásnak olyan eredménye, amely a fenn kifejtettek szerint e helyütt felülbirálatnak nem lehet tárgya: a biróság a B) a. egyezség joghatálya körül már csak annak vizsgálatára jogosult, vájjon ez az egyezség a megtörtént gyámhatósági jóváhagyás ellenére mennyiben kötelező és mennyiben nem az. Az 1877: XX. t.-cz. 113. §-ának utolsó bekezdése ugy rendelkezik, hogy azok a jogügyletek, amelyek által a kiskorú visszteher nélkül köteleztetnék, vagy jogokról visszteher nélkül lemond, gyámhatósági jóváhagyás esetében sem kötelezők. A B) a. egyezséget tehát abból a szempontból kell itt birálat tárgyává tenni, vájjon foglal-e az magában a kiskorú részéről ama most idézett törvényes rendelkezés értelmében kötelezést vagy lemondást az alperes megfelelő viszontkötelezés hiján? A B) a. egyezség szerint W. L, mint a felperes gyámja, arra kötelezi magát, hogy isaját költségén természetben gondoskodik neveltetéséről és tartásáról, az alperes pedig, aki a gyermeknek állitólag házasságon kivül nemzője, anélkül, hogy erre kötelezve érezné magát; kötelezettséget vállal, hogy W. 0. házasságon kivül született kiskorú fiúgyermekének neveltetése és eltartása költségeihez egyszersmindenkorra 1200 koronával hozájárul, W. 0. viszont egyszersmindenkorra kijelenti, hogy ezzel az összeggel a kiskorú nevelési és tartásdijára vonatkozó igénye mindenkorra kiegyenlítést nyert és az alperes, mint a gyermeknek állitólagos u. n. természetes apja ellen támasztható össees igényeire teljesen ki van elégitve. Kétségtelen továbbá az is, hogy a kiskorú gondozásának alteher ellenében vállalta magára W. B. tartását és nevelését. Ebből a szempontból tehát a B) a. egyezséget kötelezőnek kellett el-