Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

76 Kereskedelmi jog. 146- Nem tekinthető fizetési haladék engedésének, ha a dij a biztosított terhére elkönyveltetik. Miskolczi tsz.: A Kt. 485. §-ának 4. pontja szerint a szerződés hatályát vesztvén, a biztosítási szerződés és az abból folyó viszonos kötelezettség a törvénynél fogva szűnik meg s az a körülmény, hogy á biztositó az időszaki lejárt dijakat a lejáratkor nem követeli, hanem azt a biztosított fél számlájára s terhére elkönyveli, a törv. idézett rendelkezésére módositólag ki nem hat és az fizetési haladék engedéséül sem tekinthető, mert még ha igazoltatnék is, hogy az alp. az őt terhelőén lejárt biztosítási dijaknak a folyó számlára való átviteléhez kifejezetten hozzá is járult volna, ez a hozzájárulás szerződési feltételül nem tekinthető, minthogy a Kt. 472. §-a szerint a felek kölcsönös jogai és kötelezettségeire nézve a biztositási feltételek csak ugy szolgálhatnak irányadóul, amennyiben azok a. törvényben meg nem állapitvák, igy tehát a vitatott megállapodás a Kt. 485. §-ának imperativ rendelkezésén nem másíthat, s felp. a törvénynél fogva megszűnt biztosítási szerződésből folyóan biztosítási dijakat joggal nem is követelhet; valamint az ellenszolgáltatás a koczkázat viselésére az ügylet hatálya vesztével követelhető nem volna. C: Hh. (1902 febr. 26. 3032/1901. sz.) 147. A biztosítási dij hitelezésére vonatkozó megállapodás szóval is létesülhet. Bpesti T.: A biztosítási szerződés érvényességéhez a Kt. 468. §-a szerint szükséges az, hogy a szerződés írásba foglaltassék, de a biztosítási díjra nézve, amely a törv. 473. §-a szerint szabad egyezkedés tárgyát képezi, ugyanennek a szakasznak végső bekezdése szerint meg van engedve az, hogy a biztosítási kötvény a dij lefizetése előtt kiadassék s ebben az esetben a dij kifizetése a szerződő felek által elhalasztottnak tekintendő. Minthogy tehát a törvénynek ezzel a rendeletével fentartatott a felek részére az, hogy a biztosítási dij kifizetésére vonatkozó kötelezettséget a biztosítási szerződésről kiállított okiraton kívül külön szabályozhassák s az erre vonatkozó külön szerződés érvényessége már nincs ahhoz kötve, hogy az irásba foglaltassék, kétségtelen, hogy a biztosítási dij fizetésére vonatkozólag létrejött külön megállapodás a kötelmi jogra vonatkozó általános jogszabályok szerint akkor is érvényes, ha az csak szóbelileg jött létre s igy a felebbezési bíróság nem sértette meg sem a kereskedelmi törvény rendelkezéseit, sem az általános .fogszabályokat akkor, amikor az alp. kötelezettségének megállapításánál a közte és a felp. között a biztosítási szerződésékből származó követelések folyó számlára vezetése iránt fennállott szóbeli megállapodást a kereseti követelés lejárati idejének megállapításánál kiindulási alapul vette. (1898 szept. 1. I. G. 135. sz.)