Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

72 Kereskedelmi jog. alapjául szolgáló biztosítási szerződésből eredő ama biztosítási díjrészletre, melynek biztosítására a kereseti váltó adatott, jogos igénye lehet. Kétségtelen az is, hogy az elsőbiróság Ítéletében felhozott helyes indokok szerint a jelenlegi esetben a D) alatti kötvény szerint 12 évre megkötött biztosítási szerződés a Kereskedelmi Törvény 485. §. 4. pontja szerint hatályát vesztette az által, hogy alp. a kereseti váltót lejártakor be nem váltotta; de téves az a kijelentés, hogy felp. a kereseti váltóval fedezett dij ellenértéke fejében koczkázatot nem viselt volna és hogy a biztosítási szerződésnek hatályvesztesége a díjfizetés esedékességét és a fizetés megtagadását megelőző időközökre is visszaható erőt gyakorolna. A D) alatti kötvény szerint ugyanis a biztosítási ügylet 1886. évi junius G. napjától 1898 július 6. napjáig terjedő 12 évre köttetett és az első ingyenes év 1887 június 6-ik napján járván le, e napon kezdődött a második biztosítási év, a mely második évre járó díjrészlet biztosítására az első dijváltó adatott, a miből folyik, hogy a kereseti váltó, mely — az első ingyenes évet nem számítva — a kilenczedik, vagyis 1895. évi július hó 6. napján kezdődő biztosítási évre eső dij fejében adatott és igy arra való tekintettel, hogy a kereseti váltó csak 1895. évi szeptember 1. napján járt le és a biztosítási szerződés csak ezen a napon vesztette hatályát, nyilvánvaló, hogy felp. a kereseti váltóval fedezett dij ellenértéke fejében a koczkázatot 1895. évi július hó 6. napjától ugyanazon évi szeptember hó 1. napjáig, még pedig az erre eső, de később fizetendő biztosítási dij fizetésének reményében tényleg viselte. Minthogy továbbá kétségtelen az is, hogy a jelenlegi esetben a biztosítási szerződés megszűntét a biztosított okozta, nyilvánvaló, hogy alp. a Kt. 486. §-ának második bekezdése szerint a már lejárt dijat, illetőleg a dijnak a már tényleg lejárt arra az időszakra eső részét, a mely időszakon át felperes a koczkázatot tényleg viselte, megfizetni tartozik. A Kt. felhívott szakaszának a törv. 485. §. 4. pontjával és az 505. §. 3. pontjával történt egybevetéséből kétségtelen, hogy a 486. §. értelmében lejárt díj értéke fejében a biztosító a koczkázatot már tényleg a szerződésnek hatályban léte alatt viselte, de a mely díjrészlet a biztosító által a biztosított hozzájárulásával engedett halasztás folytán a biztosítási szerződés fennállása alatt kifizetve nem lett. A biztosítási dij t. i. a viselt koczkázatnak lévén ellenértéke, elvileg a koczkázat viselésének kezdőpontja kezdőpontját képezi egyúttal a díjfizetés esedékességének s elvileg a dij mindig előre fizetendő. Ha tehát a biztosító és biztosított megállapodása szerint a biztosítási szerződés kezdetét például január 1-én veszi, de a biztosítási dij nem január 1-én, hanem az évnegyed vagy az év közepén fizetendő, ez mindig a díjfizetés elhalasztásának, hitelezésé-