Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

58 Kereskedelmi jog. szóba jövő különböző érdekű egyes biztositások összesen a biztosított tárgy értékét meg nem haladják; egyébként pedig, a szerint, a mint a különböző érdekek egyidejűleg vagy különböző időben biztosíttattak, a kereskedelmi törvény 471. §-ának első vagy második bekezdése irányadó. (Curia 787/1877. sz.) 113. A kereskedelmi törvény 471. §-a értelmében többszörös biztosítás esetében csak az ntóbb létrejött biztosítási ügylet lévén érvénytelen, olyan pedig, a midőn az előbbeni időszakra kötött biztosítási szerződés a lejárat előtt meghosszabbíttatott és más társasággal kötött ujabb szerződés még a meghosszabbítás előtt jött létre, ez a más társasággal kötött szerződés lévén a kereskedelmi törvény 471. §-ának tekintete alá eső ujabbi biztosításnak tekintendő, a meghosszabbított szerződés alapján kötött biztosítás, érvényes. Curia: Tekintve, hogy a felek egyező előadása szerint az A) '/. alatti biztosítási kötvény szerint biztosított tárgyak alperesnél 1900. évi július 26-tól augusztus 26-ig biztosítva voltak és ezután ugyanezekre a tárgyakra nézve a biztosítás alperes által 1900. évi augusztus 26-tól szeptember 26-ig terjedő időn meghosszabbíttatott; tekintve, hogy alperesnek előadása szerint az A) '/. alatti kötvény szerint biztosított tárgyak a trieszti általános biztosító társulatnál teljes értéke erejéig 1900. évi augusztus 14-én biztosíttattak; tekintve, hogy ezek szerint az alperesnél biztosított tárgyak abban az időpontban, midőn azok a trieszti általános biztosító társulatnál biztosíttattak (1900. évi augusztus 14.) már alperes társulatnál biztosítva voltak, tekintve, hogy a teljes érték erejéig biztosított ugyanazon iárgyakra nézve, ugyanazon időre s ugyanazon esemény ellen ujabb érvényes biztosítás a kereskedelmi törvény 471. §. második bekezdése értelmében nem köthető és pedig még akkor sem, ha a biztosított a már fennálló érvényes biztosítás alapján a biztosító elleni igényeiről lemond (471. §. 3. kikezdós); tekintve, hogy az előadottakból nyilvánvaló, hogy a felperes által alperesnél 1900. évi július 26-tól augusztus 26-ig terjedő időre teljes érték erejéig biztosított tárgyak ugyanaz évi augusztus hó 14-én, midőn a trieszti általános biztosító társalatnál teljes értékben újból biztosíttattak, már biztosítva voltak és így a trieszti társulatnál eszközölt biztosítás a későbbi biztosítás; tekintve, hogy a kereskedelmi törvény 471. §-a értelmében a teljes érték erejéig biztosított tárgyaknak újbóli, tehát későbbi biztosítása érvénytelen, a fennforgó esetben pedig nem az alperesnél, hanem a trieszti társulatnál eszközölt biztosítás a későbbi és igy nem az alperesi biztosítás vált az által érvénytelenné, hogy a trieszti társulattal köttetett biztosítás, hanem ellenkezőleg a trieszti