Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

20 Kereskedelmi jog. sitotta tűzkár ellen, felperes kereseti jogát a kereskedelmi törvény 466. §-a értelmében meg kellett állapítani. Curia: A biztosítási szerződés egész tartalmából, de különösen abból a körülményből, hogy a biztosítási szerződést megkötő B. M.-nek, az alperes által a biztosítási kötvényben hozzá, mint biztosítotthoz intézett 1., 3., 4., 5. kérdésekre adott feleleteiből, hogy t. i. a biztosítás 1898 június 30-tól 1905 június 30-ig terjedő időtartamra czéloztatott, hogy továbbá a birtok B. M.-nak nem tulajdona, hanem bérlete és hogy annak tulajdonosa a felperes V. Gy.-né, és hogy végre a bérlet 1895 április 24-től számított hat évig, 1901 április 24-ig tartott, minden kétséget kizárólag megállapítható az, hogy a felek szándéka a biztosítási szerződés megkötésekor már eleve oda irányult, hogy a biztosíttatni kívánt s utóbb leégett épületek a bérlet időtartama alatt a bérlő B. M. részére és érdekében, ezentúl pedig a biztosítás további időtartamára 1901 ápril 24-től 1905 június 30-ig terjedő időre a bérbeadó felperes érdekében legyenek tűzkár ellen biztosítva nemcsak, hanem egyszersmind mindkét időszakra a tulajdonos felperes érdekében is. Minthogy pedig azt alperes maga is beismeri, hogy a tüzeset idején, 1901 április 15-én a leégett épületeket tulajdonosa azoknak az épületeknek időközben a B. M.-tól történt megvétele következtében a felperes volt: a jelen per tárgyát tevő, biztosított és utóbb leégett épületek tulajdonosának személyében az 1900. év folyamán adás-vétel folytán beállott változásnak, mint a dolog ilyen állásában teljesen közömbös körülménynek, bejelentésére (az adott esetben) szükség nem is volt, hanem a biztosítás erre való tekintet nélkül, a feleknek már a biztosítási szerződés megkötésekor volt szándékának megfelelően, a tüzeset idejében joghatályában fennállott, miért is a kir. tábla ítéletét ezért és az elsőbiróság ítéletéből átvett s a fentiekkel nem ellenkező indokaiból ihelyben kellett hagyni. (1904 ápril 13. 1581/1903. sz.) V. Ö. : C. 5G4/98. 34. A közös tulajdonos biztosithatja az egész házat. Bpesti T.: Alp.-nek arra alapított kifogása, hogy felp.-t, ki a nejével közös házat csak maga részére és saját érdekében biztosította, a biztosított kárpótlási összegnek csak fele illetné meg, törvényes alappal nem bír, mivel a Kt. 463. §-a értelmében mindenki, kinek valamely tárgy fenmaradásához jogos érdeke fűződik, e tárgyra vonatkozólag biztosítási szerződést jogosan köthet. Az pedig kétségtelen, hogy felp. mint a biztosított ház közös tulajdonosa, ki azonkívül neje vagyonának fentartása által háztartás terheinek könnyebb viselése tekintetében is előnyt várhat, tényleges és jogos érdekkel bírt arra, hogy a közös ház fenmaradjon, esetleg