Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

12 Kereskedelmi jog. mert felperes a hajó vételárához 5600 korona kölcsönnel járult, melynek biztosításául L. Gy. megengedte, hogy a hajólevél felperes nevére állitassék ki. Minthogy alperes nem is állította, hogy az említett kölesönt L. Gy. felperesnek visszafizette, nyilvánvaló, hogy felperes az esetnél vagyonilag érdekelt, az pedig nem szükséges, hogy az érdek ezen tulajdonjogon alapuljon. (Curia 1905 deezember 21. 1650/904. sz.) 18. A kárbiztositásnak nem a mindenkori tulajdonosnak, hanem a biztosítottnak a dolog tekintetében fennálló saját érdeke a tárgya. Ha a bérlő az elégett szalmát a maga javára biztosította, a biztosítási összeg akkor is őt illeti, ha a bérlet lejártával fenmaradó szalma a szerződés értelmében a bérbeadó tulajdonába megy át és a tűzeset a bérlet utolsó napján történt. Bpesti Mr. Tábla: Alperes az elégett takarmányszalmát tűzkár ellen, mint a magáét a maga javára biztosította. Ennélfogva nem szenved kétséget, hogy a megállapított vagy megállapítandó kárpótlási összeg is alperest illeti, miután a megégett takarmányszalma az alperes által haszonbérelt ingatlanon termett és azt felhasználni a haszonbérleti szerződés VI. pontjánk korlátai között alperes volt jogosult, tehát a biztosításhoz alperesnek vagyoni érdeke fűződött. Ezzel szemben nem állhat meg felp.-nek a haszonbérleti szerződés VI. pontjára alapított az az érvelése, hogy miután a haszonbérleti szerződés az 1905. évi deezember hó 31-én járt le és a tűzkár ugyanezen a napon történt, a kárpótlási összeg őt illeti meg, annálfogva, mert a haszonbérleti szerződés idézett pontjaiban foglalt megállapodás az volt, hogy alperesnek a haszonbérlet tárgyán termett szálas takarmányt eladni, vagy másként elidegeníteni, és a haszonbérletről elhordani tilos, s mert ebből a megállapodásból az következik, hogy a bérleti idő lejártával fenmaradó szálas takarmány minden ellenérték nélkül a haszonbérbe adó tulajdonába megy át; a minek az ily fenímaradt és megégett szálas takarmányt helyettesítő kárpótlási összegre vonatkozóan, a haszonbérbe adó tulajdoni igénye jogi folyományaként jelentkezik. Nincs ennek megállható alapja azért, mert ha a haszonbérleti szerződés idézett VI. pontja abban az értelemben fogadtatnék is el, a mit annak felperes kiván tulajdonítani: t. i. hogy a fentmaradó szálas takarmány tulajdoni joga minden ellenérték nélkül a haszonbérbe adóra száll át, a tüzkárbiztositási öszszeg felperest a fennforgó esetben így sem illetné meg. Ahhoz ugyanis, hogy a megégett takarmányszalma, a tűzkár idejében a felperes tulajdonául tekintessék, a szerződés érintett értelmezése mellett is elsősorban az kívántatnék meg, hogy alperes a tűzkár bekövetkezése előtt a megégett takarmányszalmát felperesnek vagy már átadta légyen, vagy legalább is, hogy a tüzeset oly időben