Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

485. §. 171 tehát a felperes a visszatérő dijat lejáratkor nem fizette, az alperes a visszatérő dij lejárta után a felperest fizetésre felhivta, ezzel alperes abbeli akaratának adott kifejezést, hogy kész a törvénynél fogva hatályt vesztett szerződést fentartani, ha felperes a dijat lefizeti; ez az egyoldalú kijelentés azonban a biztosítás hatályát viszsza nem állította, a revalidatio csak akkor következett volna be, ha felperes a maga részéről a dij lefizetése által a reactiváláshoz hozzájárult volna, ez azonban nem történt meg; mert a biztosítás hatályában fentartottnak tekintendő ugyanakkor, ha a visszatérő dij beperesittetvén, jogerősen megítéltetett, mivel ily esetben a biztosítónak a biztosítási dij érvényesítése által kifejezéshez jutott ahhoz az akaratához, hogy a szerződés hatálya fentartassék, a biztosított a jogerős marasztalás folytán hozzájárultnak tekintendő, a revalidatióra nézve tehát a felek egyező akarata fenforog, de a díjfizetésre való felhívás és perrel fenyegetés egymagában véve a biztosítás hatályban tartására már csak azért sem elegendő, mert ily clijnak meg-, vagy meg nem fizetése a biztosított tetszésétől függ és arra tiltakozása esetében bíróilag nem kötelezhető, addig tehát, mig a dijat meg nem fizette, vagy annak fizetésére jogerős ítélettel nem köteleztetett, a revalidatióhoz hozzájárultnak nem tekinthető, ás mert a tüzkáreset bekövetkeztének időpontjában az az érdek, a mely miatt a biztosítás reactiválandó lett volna, megszűnvén, a fizetésnek a tüzeset után történő felajánlása által a szerződés újból hatályba léptethető nem volt. (1905 deczember 29. 746/904. szám alatt.) 388. Minthogy a kérdéses biztosítást szükségessé tett haszonbérletnek abbanhagj'ása azon érdeket, mely miatt a biztosítási szerződés köttetett, a dolog természeténél fogra megszüntette, annálfogva kétségtelen, hogy felek között az érintett biztosítási szerződés az 1875. évi XXXVII. törvényczikk 485. §. 5- pontja alapján hatálytalanná lett és hogy ezen törvény 486. §-a szerint a biztosítási dijnak csak lejárt rét. szét köteles megfizetni. (Curia 1888 október 18. 650. sz.) 387. De alaptalan alperesnek az a kifogása is, hogy a biztosítási szerződés hatályát vesztette, mert a felperes a biztosítási szerződés 3. §-ában foglalt kikötésnek megfelelően be nem jelentette, hogy a biztosított tárgyak rendelkezési jogosultságában zálogolás folytán változás állott be, mert a kereskedelmi törvény 485. §. 1—5. pontjában, továbbá a 488. §. 3. kikezdésében és a 490. §-ban, végre a 484- §-ban világosan meg vannak határozva azok az esetek, a melyek egyikének vagy másikának beálltakor a biztosítási szerződés hatályát veszti, ezek közé pedig az az eset, a mikor a biztosított tárgy az ajánlat idején akár egészben,