Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

162 Kereskedelmi törvény. tosjtott lázas és önkívületi, tehát önrendelkezésre képtelen állapotban volt. Minthogy ennélfogva a késedelmet erőhatalom okozta, a biztosítási dij fizetésének elmulasztása az életbiztosítási szerződést hatálytalanná nem tette. Curia: Az elsőbiróság ítéletének indokaiban helyesen előadott tényállás szerint, a biztosított csakis egy dij részlettel, tudniillik az 1897 augusztus 1-én esedékessé vált részlettel maradt hátralékban. Minthogy pedig az ennek a díjrészletnek fizetésére a kereskedelmi törvény 505. §. 3. pontjában meghatározott véghatárnap, azaz 1897 augusztus 31-ike és a biztosítottnak ugyanazon évi szeptember 6-án bekövetkezett halála között csak néhány nap telt el, a mely idő egész tartama alatt a biztosított a kihallgatott tanuk vallomása szerint önkívületi állapotban volt, a miből folyóan helyesen állapították meg az alsóbiróságok, hogy a biztosított a dij lefizetésében erőhatalomnak tekintendő véletlen által gátoltatott. (1900 május 30. 340. sz.) 364. A biztosító szövetkezetek részére kötelezett biztosítási dij tagsági díjnak nem tekinthető, s ebből folyóan a K. T. 485. §. 4. pontjának határozmánya ezen biztosítási dijakra is alkalmazandó. Curia: A másodbiróság ítélete annyival inkább helybenhagyatik, mert az 1899. évi 454. számú rendelet folytán felterjesztett szövetkezeti alapszabályok tartalmából nem tűnik ki az, hogy a tagok a kötelezett biztosítási dijakon felül még külön tagsági dijakat is tartoznak fizetni, sőt a 6. §-nak abból a rendelkezéséből, hogy minden biztosított csak addig tagja a szövetkezetnek, mig a biztosítási dijat az intézet által meghatározott módozatok szerint fizeti, valamint a 30. §. ama rendelkezéséből, hogy a tagok a szövetkezet kötelezettségeiért érvényes kötvénybeli dijak erejéig felelősek ugyan, — de felelősségük mérve egy évi biztosítási dijat meg nem haladhat, — nyilvánvaló, hogy a felperes részére kötelezett biztosítási dijat csakis a biztosítási szerződés alapján követelhetik, — a biztosítási dij pedig a kereskedelmi törvény 485. §. 4 pontjának a biztosítási feltételek 20. pontjában foglalt határozmánya által nem módosítható rendelkezése értelmében az alperestől jogszerűen ép ugy nem követelhető, a mint felperes mint biztosító nem volna kötelezhető arra, hogy az ekként hatályt vesztett biztosítási szerződés alapján a biztosítottat netalán ért tűzkárt megtérítse. (1899 november 30. 832/1899. sz.) 365. Az életbiztosítási dij lejárta és a törvényes 30 napi halasztási idő letelte előtt a második dijról adott váltó fizetésül adottnak lé>vén tekintendő, nem esik a K. T. 485. §. tekintete alá és ezért annak aláírója marasztalandó. (C. 673/906.)