Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

483. §. 147 jéig már a törvény erejénél fogva mindazon jogokba lép, melyek a biztosítottat a kár tekintetében megilletik. Felperes a „Székesfővárosi közlekedési vállalat" részvénytársasággal biztosítási szerződést kötött. A kötvény értelmében a vállalat összes alkalmazottait biztosította az őket hivatásszerű teendőiknek tényleges gyakorlása közben ért balesetek ellen. Az 1875: XXXVII. t.-cz. 489. §-a értelmében a biztosított nem a biztosítást eszközlő Székesfővárosi közlekedési vállalat r.-társaság, hanem B. E. volt, ennélfogva felperes a K. T. 483. §-a értelmében azokba a jogokba léphetne, melyek B. il-t illették volna a károsító ellen, de mert B. E. a károsító cselekmény következtében életét vesztette, a 483. §-nak rendelkezése csak akként nyerhet megfelelő alkalmazást, hogy a biztosító azoknak a jogoknak gyakorlatába lép, melyeket a biztosított után hátramaradottak érvényesíthetnek a károsító ellen. Minthogy B. E. után özvegy és kis korúak maradtak, és a biztosítási összeget is ezek a személyek kapták meg; minthogy a felperes jogának érvényesíthetősége szempontjából nem tesz különbséget az, hogy felperes a biztosított hozzátartozóival jogviszonyban nem állott s ezek a biztostási összeget a biztosítást eszközlő vállalat révén kapták: mindezeknél fogva az elsőbiróság alperesnek a felperességi jog hiányára alapított kifogását helyesen hagyta figyelmen kívül. Alperesnek kártérítési kötelezettségét illetőleg, tekintettel arra, hogy a joggyakorlat az 1874.. évi XVIII. t.-cz.-ben megállapított azokat a szabályokat, melyek a vasutak által előidézett balesetekből származó felelősségre és magánjogi igényekre vonatkoznak, a villamos vasutak által okozott balesetekből származó felelősségre és magánjogi igényekre is kiterjesztette; alperes tartozott volna bizonyítani, hogy a balesetet rendkívüli erőhatalom, vagy harmadik személynek elháríthatatlan cselekménye idézte elő. Ezek szerint az elsőbiróság alperes kártérítési kötelezettségét helyesen állapította meg s ugyanazért az ítéletet helyben kellett hagyni. (1908 január 15-én, 7771/907. sz.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét az elsőbiróság ítéletére is kiterjedő hatálylyal megváltoztatja, a felperest keresetével elutasítja. A K. T. 483. §-a\, amely a biztositót a kár megtérítésének feltételével azokra a jogokra nézve, amelyek a biztositottat a kár tekintetében egy harmadik ellen megilletik, már a törvény alapján a biztosiloit jogutódának jelenti ki, a K. T. 506. §-ának csak anynyiban terjesztetett ki az életbiztositásra, amennyiben a törvénynek az életbiztosításról intézkedő fejezetében eltérő intézkedés nem foglaltatik és amennyiben az a dolog természetének megfelelően alkalmazható; azonban a dolog természetéből az következik, hogy a biztositónak az a jogutódlása csak azokban az esetek10*