Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IV. kötet. (Budapest, 1912)
36 Kereskedelmi törvény 270. §. nem kezestársai ellen a megfelelő megtérítés iránt közvetlenül; perrel fordulhat és az ilyen perben, minthogy a perbe vitt jog rendszerint a kereset megindításakor létezett állapot alapján döntendő el, nem válhatik felperes hátrányára az, hogy az egyenes adós már csak e per folyamán esetleg valamely vagyonhoz jutott. (C. mint felülvizsgálati tanács 1901. okt. 10. G. 325. sz.) 1654. A kezes követelheti ugyan, hogy a hitelező az illető követelés megerősítésére szolgáló, a főadóstól átadott váltók neki a fizetéskor kiszolgáltassanak, de ez a követelés nem lehet ítélet tárgya. C. mint lélülv. tan.: Habár felperes váltóinak van birtokában és ezek a váltók a megitélt tőkekövetelésnek megerősítésére szolgálnak, még sincs jogszerű szüksége annak, hogy felperes a fizetéssel szemben a váltók kiadására itéletileg köteleztessék; mert a dolog természeténél fogva a hitelező a fizetés megtörténtekor a fizetést teljesítőnek az ekként kielégített követelésére vonatkozó ügyleti okiratokat, tehát váltókat is, ítéleti kötelezettség nélkül is kiadni tartozik és ha ezt nem teszi, a fizetést teljesíteni kívánónak joga nyílik ahhoz, hogy a marasztalási összeget fizetés hatályával bírói letétbe helyezze. (1903. május 26. G. 34. sz.). 1655. A kezesség jogi természeténél fogva a hitelezőt az egyenes addóssal szemben megilletett igény arra a kezesre, ki az illető egyenes adós helyett a kezességével megerősített szolgáltatást teljesíti, már a szolgáltatás teljesitésének megtörténte által átszáll és igy nem szükséges az, hogy azt az igényt a hitelező az illető kezesre kifejezetten és alakszerűén átruházza, ezt tehát a hitelező megtenni nem köteles. (C. mint felülv. tan. 1901. márczius 12. G. 50. sz.) 1656. Az egyik egyetemleges kötelezett által teljesített fizetés alapján a hitelező a követelést az általa birt jogokkal a fizetést teljesítőre át nem ruházhatja, mert az egytemleges kötelezettek egyike által teljesített fizetésnél magára a visszekereseti jogra és annak mérvére döntő az a jogviszony, amely az egyetemlegesen kötelezettek között fenforog, miből jogszerűen az következik, hogy a hitelező a követelést nem ruházhatja át a fizetést teljesítő egyetemleges kötelezettre, oly joghatálylyal, hogy az a többi egyetemleges kötelezett ellenében ezeknek a hitelezővel szemben fennállott eredeti kötelmi viszonya alapján tekintessék fennállónak. (Hasonló értelemben döntött a Curia I. G. 495/1898. sz. a.) 1657. A kezes az egyenes adós által elismert tartozás valódisága ellen sikeresen élhet kifogással. (C. 1895. április 3. 118/1894, — Ellenkező: C. 530/1897. sz.)
