Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IV. kötet. (Budapest, 1912)

Kereskedelmi törvény 270. §. 27 illeti, azoktól vagy azok bármelyikétől, kik neki személyesen és tet nélkül követelhet teljesítést és e teljesítés tekintetében nincs kötve az őt megillető záloghoz, hanem a kielégítést adósainak bármelyikétől ennek minden és bármely vagyonából igényelheti, még akkor is, ha adósaival szemben egyéb követelése nincs; erre nézve pedig nem bír befolyással a bérbeadó és a bértartozásban levők között a bérkövetelés iránt az, hogy a bérbeadó végrehajtás utján nyert jogánál fogva a bérleményben levő ingókat lefoghatta és az őt megillető törvényes zálogjognál fogva azokat az ingókat onnan elvinni nem engedte, mert ezekkel a bérbeadó csak az őt megillető jogot gyakorolta. (C. 1900. okt. 9. 330. sz.) Hasonló értelemben döntött a C. 1899. G. 272. sz. a. 1624. A K. T. 270. §-ának az a rendelkezése, hogy a kezes a követelés felosztását vagy a többi adós előzetes beperlését nem követelheti, nem tekinthető olyannak, amitől a felek külön megállapodása mellett eltérésnek helye nem volna. (C. 1898. szept. 14. G. 190. sz.) 1625. Ha valamely egyéni czég tartozására vonatkozólag az ahhoz társuló és az egyéni czég üzletének birtokába lépő uj czégtag ily kijelentést tesz: „biztositalak, nem lesz károd", annak csak az lehet az értelme, hogy a hitelezőt biztosítja arról, hogy az alakulás ellenére a kötelezettség teljesíttetni fog. Az eredeti adós tartozásának az uj czég másik tagja által történt ily elismerése az uj czég kezességvállalásának és pedig a K. T. 270. §-a értelmében készfizető kezességvállalásnak tekintendő. (C. 1909. január 13. 620. sz.) 1626. Ha alp. valamely adós tartozását az adós helyett felp. részére „rendezni" igérte: az igért rendezés alatt, e szónak az üzleti viszonyokban elfogadott közönséges jelentésénél fogva, a fizetés vagy máskénti teljes kiegyenlítés elvállalása értendő. (C. 4241/83. — Azonos: Bpesti T. II. G. 63/1897. sz.) 1627. Alperes azt mondotta felperesnek: „Adj árut sógoromnak; te tudod, ha én egy jó barátomhoz idehozom a sógoromat, annyi, mintha jótállanék érte." „Nem azért hozom ide, hogy egy jó barátomat becsaphassak a sógorommal." „Te nyugodt lehetsz; vegyük, hogy Isten ments meg, mire ugyan nincs kilátás, csőd leszi vagy akármi forduljon elő, te a pénzed megkapod." Ezek a kijelentések kezességvállalást képeznek és kereskedelmi ügyletből származó tartozásra vonatkozván, készfizető kezességet, tehát