Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IV. kötet. (Budapest, 1912)

Kereskedelmi törvény 259. §. 7 1540. Épület lebontásának elvállalása, minthogy a szerződés tárgyát a lebontandó anyag, tehát ingó dolog képezi: kereskedelmi ügylet. (Bpesti T. 969/1891. sz.) 1541. Vasútépítési engedély átruházása: kereskedelmi ügylet. (Bpesti T. 1409/1887. sz.) 1542. Bérlemény használata iránti alkalmi egyesülés: kereskedelmi ügylet. (C. 1886. október 14. 1022. sz.) Í543. Valamely útépítésnél földmunkák elkészítésének elvállalása: kereskedelmi ügylet. (Bpesti T. 7319/1886. sz.) 1544. Vízszabályozási munkák elvállalása építési vállalkozó által: kereskedelmi ügylet. (Bpesti T. 3677/1889. sz.) 1545. Parkettgyárosnak szállítási szerződése ingatlannál leendő felhasználás czéljából: kereskedelmi ügylet. (C. 1892. febr. 23. 180. sz.) 1546. Kőfaragómesternek kövek szállítása, illetve elkészítése s azoknak ingatlanba leendő alkalmazása iránti ügylete: kereskedelmi ügy lel. (C. 1891. június 1. 565/1890. sz.) 1547. Építész által elvállalt épület felépítése nem kereskedelmi ügylet. A dolog természetéből következik ugyan, hogy az építőmester és építési vállalkozó ebből a foglalkozásából folyólag ingó dolgot megvesz vagy egyébként megszerez, ezeket szállítja, fel- vagy átdolgoztatja; azonban e dolgokat az illető építkezésnél használja fel és így azok a dolgok a felhasználás, a fel- és átdolgozás után mint ingó dolgok többé nem léteznek és mint ilyenek tovább nem adatnak és mások részére nem szolgálnak, tehát mint kereskedelmileg vett áruk többé nem jelentkeznek: hanem ama ténykedésekkel éppen az illető ingók szállítása, fel- és átdolgozása, úgyszintén a munka által valamely építmény, tehát ingatlan közvetlenül létesíttetett; következésképen a közadós ilyen esetleges tényei a K. T. 258. §. 1. és 2. pontja, úgyszintén 259. §. 1. pontja alatt meghatározott ügyletek fogalma alá nem vonhatók, hanem ingatlan tekintetében keletkezett szerződéseknek veendők és így a K. T. 262. §-a szerint az ilyen tények kereskedelmi ügyleteknek nem minősíttetnek; egyedül az ilyen tények mellett tehát közadós a K. T. 3. §. szerint kereskedőnek nem is tekinthető. (C. mint felülv. tanács 1900. decz. 28. G. 511. sz.)