Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

82 Kereskedelmi törvény 43., 44. §§. 337. Az adásvétellel megbízott közeg a vételár s a fizetési feltételekre vonatkozó megállapodásra is jogosítottnak tekintendő s e szerint a vevőre az ezen közegek által aláirt vételi jegyben foglalt feltételek kötelezők még abban az esetben is, ha a közeg által az eladóhoz juttatott másik vételi jegyben ettől eltérő feltételek foglaltatnak. Tvsz.: Nem vitás a felek között, hogy alperesek az alapügylet tárgyát képező gépet nem közvetlenül felperes üzleti telepén, hanem felperes egy közvetítő közegétől saját lakhelyükön vették meg, s hogy ezen gép felperes által tényleg szállittatott is; ennélfogva nem vitás az, hogy a közvetítő közeg a gép eladására felperes részéről feljogosítva volt. Nem tagadta felperes azt sem, hogy a felperes czég aláírásával ellátott 27. a. levelet, mely a fizetés feltételeit tartalmazza, az eladó közeg állitotta ki. Minthogy pedig az, ki az áru eladására jogositva van, a vételár s a fizetési feltételekre vonatkozó megállapodásra is jogosítottnak tekintendő, és igy jogositva volt a 2. a. okiratban foglalt és a C) a. megrendelő jegyben foglaltaktól eltérő fizetési módozatok megállapítására is; ezekből a körülményekből meg kellett tehát állapítani, hogy a 2. a. levélben foglalt fizetési feltételek felperesre nézve kötelezők stb. C: Ezeket az indokokat elfogadta (1900. március 7. 786/900. sz.) 338. Az üzleti összeköttetésben levő felek abban állapodván meg, hogy az egyik fél által a másik vevőinek szállított áruk vételára az árukat szállító fél megbízottja által szedendő be az egyes vevőktől és ez által szolgáltatandó át a másik félnek elszámolás végett, a beszedett vételárnak ezen megbízott által történt elsikkasztása esetében az nem a számadással tartozó, hanem a megbízottat rendelő fél terhére esik. (C. 1901. okt. 17. 211. sz.) 339. Oly esetben, melyben a felek a köztük vitás követelések ismeretében bíznak meg valakit az ügy rendezésével, az ilyen megbízottnak jogköre minden esetre kiterjed a vitás követelés elismerésére, illetve elengedésére is. (C. 1899. szept. 29. 406. — Azonos: 517/901. sz.) 340. A valamely követelés biztosítására meghatalmazott, akinek részére az a korlát állíttatott fel, hogy a követelésből mitsem engedhet, nem birván jogkörrel a követelés egy hányadának elengedhetésére, az ilyen értelmű egyezségre az adós sikerrel akkor sem hivatkozhatik, ha nem is birt tudomással arról a korlátozásról. (C. 1903. június 10. 504/902. sz.) 341. Az, hogy a meghatalmazott a meghatalmazó nevében tudatosan ennek hátrányára ügyletet létesít és ez iránt a vele szerződő fél egyetért, egyenesen a jó erkölcsökbe ütközik és, mint ilyen, bírói oltalomban nem részesíthető, a meghatalmazó ellen