Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

Kereskedelmi törvény 43., 44, §§. 75 is ismeretes rendszerinti módja a készpénzfizetés volt. Ha már most alperes ettől eltérő vételárrendezési módozatot kivánt igénybe venni, s ez iránt Sch. P.-val mint meghatalmazottal a felperest is kötelező megállapodásra lépni, akkor a saját érdekében is őt terhelő gondosságból folyóan a felperesnél tudakozódni tartozott volna, vájjon Sch. a vételár fedezetéül váltót is átvehet-e, ha pedig a tudakozódást elmulasztotta, a szóban forgó megállapodást Sch.-val csak a saját koczkázatára létesithette; s ennek ellenében nem érvényesítheti sikerrel azt a kifogást, hogy a felperes a vételárnak váltóval történt fedezése ellen nem tiltakozott s hogy a kereseténél korábbi időből származó áruküldeménynek ára is mindig az emiitett módon egyenlittetett ki, mert a felperes tagadásával szemben nem igazolta annak a váltóval fedezésről való tudomását s ahhoz való hozzájárulását; s mert a g) alatti levélben Sch. arról értesitette az alperest, hogy érette a „fizetéseket" a számlák keltétől számitott 8 napon belül teljesiti, miáltal alperes mintegy figyelmeztetést nyert arra, hogy a felperes irányában a vételár kiegyenlitése készpénzzel történik, végre mert a mindenkor Sch. P. rendeletére kiállított váltók beváltásakor tudomást szerzett arról, hogy azok a felperesre forgatva nem lévén, ennek birtokába sem jutottak s igy a felperesnek a váltóval fedezéséről való tudomását jogszerűen fel sem állitja, hogy Sch. Pa 23. alatti váltó leszámitolása utján felvett értéket a felperesnek megküldte s ekként a vételárat készpénzzel kiegyenlitette volna, a váltó adása pedig fizetés természetével nem bir, ugyanezért alperes a kereseti vételártőkéből elsőbiróilag megítélt 2932 korona 32 fillért megfizetni tartozik. C.: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. (1905. április 13. 849/1904. sz. a.) V. ö. C. 1899. január 11. 1216/98. 303. Az alperes péküzletének vezetője által megrendelt liszt árát alperes csak akkor köteles megfizetni, ha bizonyítva van, hogy a megvett liszt az alperes üzletébe befektettetett. (C. 1893. decz. 1. 1311. sz.) 304. Alperesnek fióküzletébe az ottani üzletvezető által megrendelt és átvett árukért ő akkor is felelős, ha kiköttetett, hogy csak jóváhagyásával szállíthat árut az eladó, mert ennek csak az a joghatálya, hogy az e nélkül szállított árukat visszaküldheti. (C. 1894. febr. 16. 247/893. sz.) 305. Az üzletben alkalmazott önálló elárusító feljogosítottnak tekintendő az üzlethez tartozó (vignetták) dolgok megrendelésére. (C. 1891. decz. 18. 233/91. sz.)