Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

Kereskedelmi törvény 85. §. 223 láma alatt számot tarthatott. Az A) alatti okirat 9-ik pontja szerint ellátás czimén kivehetőnek jeleztetett havonkint 200 forint és 100 forint tehát az üzletnek folyó kiadását képezte, mely az által, hogy az egyes társtagok számlájára vezettetni rendeltetett, emiitett jellegét el nem veszitette és mint kiadás cselekvő követeléssé nem minősülhetett. Amidőn tehát az A) alatti szerződés 7-ik pontja az iránt rendelkezik, hogy a társaságnak felperes tetszésétől függő feloszlása esetén az összes cselekvő vagyon felperes betéte erejéig M. I. társaságot illette, ez a rendelkezés a másik társnak a szerződés értelmében kijárt ellátási összegre nem vonatkozhatott, kitűnik ez a szerződés 6-ik pontjából is, ahol az ellátásra szánt összegek mint az üzlet terhe emlittetnek. Felperes ennek folytán nincs jogositva az alpresnek fizetés vagy ellátás czimén kiszolgáltatott összegeket visszakövetelni, ez a kereskedelmi törvény 84-ik §-a értelmében az üzleti veszteséget szaporította és a fentebb mondottak szerint cselekvő vagyon természetével nem birhatván, az A) alatti szerződés 7-ik szakaszában fentartott jog alapján vissza nem követelhető, ugyanezért felperest követelésének eme részével elutasítani kellett. (C. 1888. márczius 14. 90. sz.) 758. A társtag a társasági vagyonból felvett munkadijat későbbi veszteség esetén csak akkor nem tartozik visszafizetni, lia ezt a munkadijat az üzletév befejeztével vette fel, vagy ha közös megállapodás alapján feljogosítva volt azt az üzletév folyamán felvenni. (C. 1901. június 11. 1397/1900. sz.) 85. §. 759. Az a szerződési megállapodás, hogy az üzlettársak az üzlet nyereségében és veszteségében egy előre meghatározott, egymástól különböző arányban részesednek, -— nem terjed ki az egyik üzlettársat terhelő veszteségi hányadra is, és ha ezt a reája eső üzleti veszteséget maguk az üzlettársak voltak kötelesek viselni, akkor ők az ebből őket ért veszteséget egyenlő arányban tartoznak viselni. (C. 1898. decz. 15. 1129/1898. sz.) 760. Az olyan tagnak, akinek vagyonilletősége nincsen, szintén van igénye a nyereség jutalékra. Ítélőtábla.: Tény, hogy felperesnek fix fizetése nem volt, hanem a tiszta üzleti haszonból illette őt bizonyos meghatározott rész. Ily körülmények között, ha elfogadtatik is felperes álláspontja, tudniillik hogy ő társ volt az áruraktári üzletben s ezen társasági viszonyból kifolyólag illette őt az üzleti tiszta haszon 50 százaléka, miután a kereskedelmi törvény szerint a társasági tagot befektetése után csak addig illeti meg a megállapított jutalék, amig a társaságból befektetett üzleti tőkéjét ki nem veszi,