Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

164 1884: XVII. t.-cz. 92—94. §; sitett nyugdíjintézetbe belépjenek, s mely e czimen fizetésüknek egy részét visszatartja és tőlük egyéb illetékeket is szed, ezen tényeinél fogva velük szemben felelős azért, hogy a nyugdijszabályzattal megbatározott időben és feltételek mellett nyugdíjazásban részesüljenek; a nyugdíjigény bírói érvényesítéséhez tehál a társaságnak mint alperesnek perbeidézése szükséges és elegendő, közömbös lévén e szempontból az, hogy a nyugdijalap a társaság vagyonától elkülönítve, az alkalmazottaknak némi közreműködésével kezeltetik. A nyugdíjigény elvesztésére alapul szolgáló sulyos kötelességsértés tényének megállapításánál rendes bíró nemcsak a fegyelmi határozatban megállapított, hanem a vizsgálati iratokban foglalt tényeket is figyelembe veszi. (Curia 1901. november 19. 221/1901. sz.) 596. A nyugdíj iránti kereset külön nyugdijalap esetében is helyesen intéztetett a társaság ellen. C: Alperes első sorban a perlési jog ellen és pedig azért tett kifogást, mert alkalmazottjainak önállóan megalkotott saját vagyonnal, önálló szervezettel, tehát külön jogi személyiséggel biró nyugdíjintézete lévén, felperes kereseti igényét ez utóbbi társulat ellen tartozott volna érvényesíteni. Ezt a kifogást azonban nem lehetett : yelembe venni, mert felperest az alperes társaság igazgatósága i ditotta el hivatali állásától. A nyugdíj megvonása pedig a hivatalvesztésnek, tehát alperes ténykedésének képezvén folyományát: kétséget nem szenvedhet, hogy a nyugdíj kiszolgáltatása iránt támasztó kereseti követelés tekintetében felperesnek csakis az alperes tárig igazgatósága ellen van perlési joga. Az ügy érdemében: alpetársaság igazgatója felperest a d) alatti fegyelmi határozata int a szolgálati kötelesség súlyos megsértése miatt bocsátotta e] állásából. (1901. november 19. 220. sz.) 597. A részvénytársaság alapszabályaiban egyes vitás igények elbírálására kijelölt közegek, közhatóság jellegével nem bírván, az elbírált igény s így « fegyelmi uton történt elbocsátás jogszerűsége is a rendes birói uton elbírálható. Általános szabály, bogy minden jogi jelentőséggel biró vitás igény, mely külön törvény által más közhatóság elé utalva nincs, a rendes bíróság előtt érvényesíthető s ettől az általános szabálytól eltérően a felek akaratával és megegyezésével is csupán annak van helye, hogy a vitás igény elbírálása a rendes bíróság helyett az lf évi LIV. t.-cz. 495. és következő §-aiban megszabott módon k. ott és alakított választott bíróságra bizassék. Habár tehát az alperes részvénytársaság ala^ xa.bályainak 47. §-ában ki van mondva, hogy a hivatalnokok az ott ielsorolt esetekben fegyelmi határozat kimondásával felmondás nélkül azonnal* elbocsájthatók, a 18. §. 3. pontjában pedig meg van határozva,