Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

114 Kereskedelmi törvény 55. §. emliti fel a czégvezetőt a kereskedői segédek különböző nemeinek felsorolásánál, sőt a kereskedelmi törvény 38. §-ának az a rendelkezése, mely szerint a czégvezetői minőség jogot ád a kereskedősegédek és meghatalmazottak felvételére és elbocsátására, nyilván azt mutatja, hogy a törvény a czégvezetőt kifejezetten megkülönbözteti a kereskedősegédektől. (C. 1898. márcz. 17. 741. sz.) 440. Az a megállapodás, melylyel a részvénytársasági tisztviselő a részvénytársaságnál fentartott nyugdíjalapba lépett és az erre vonatkozólag alkalmazott nyugdijszabályoknak magát alávetette s ennek folyományaként beleegyezését adta ahhoz, hogy fizetésének bizonyos meghatározott százaléka a részvénytársaság által a nyugdijalap javára fizetéséből levonható legyen, kétségtelenül a részvénytársaság és a tisztviselő közt létrejött szolgálati szerződés kiegészítő részét képezi. Nem jogellenes a főnöknek az a fenyegetése, hogy alkalmazottját elbocsátja, ha a nyugdijszabályzatot el nem fogadja. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvény szék: Felperes annak kimondása iránt inditotta keresetét, hogy a nyugdijalapba való belépésének alapjául szolgáló s az alperessel létrejött megállapodása érvénytelen s alperes a levont összegeket a felperesnek kifizetni köteles azért, mert felperes az emiitett megállapodásra kiskoruságában (18 éves korában) lépett és kiskorú volt még akkor is, mikor a szolgálatot elhagyta, mert felperes a szerződés tartalmát, a nyugdijszabályokat nem ismerte, mert felperes az elbocsátással való fenyegetés kényszere alatt lépett az emiitett megállapodásra; mert a nyugdijszabályok hatósági jóváhagyással el nem láttattak; mert azok a szükséges jogi és erkölcsi alapot nélkülözik. Felperes keresete azonban alaptalan. Ugyanis az a megállapodás, melylyel felperes, mint részvénytársasági tisztviselő a részvénytársaságnál fenntartott nyugdijalapba lépett és az erre vonatkozólag alkalmazott nyugdijszabályoknak magát alávetette s ennek folyományaként beleegyezését adta ahhoz, hogy fizetésének bizonyos meghatározott százaléka a részvénytársaság által a nyugdijalap javára fizetéséből levonható legyen, kétségtelenül a részvénytársaság és a tisztviselő közt létrejött szolgálati szerződés kiegészitő részét képezi; mert voltaképp és lényegileg azt foglalja magában, hogy felperesnek kézhez kapott évi fizetése a nyugdijalap javára történő levonásokkal csökkentett összegű lesz. A 12-ik évét betöltött kiskorú azonban a magyar joggyakorlat szerint szolgálati szerződést gyámi hozzájárulás nélkül is érvényesen köthet és az 1877: XX. törvényczikk 3. §-a szerint a 14-ik évét betöltött kiskorú arról, mit szolgálata által szerez, érvényesen rendelkezhet, amennyiben fenntartásáról maga gondoskodik. Ez utóbbi körülményt pedig vitán kivül állónak kell tekinteni felperesre nézve, ki a 18-ik évét is szolgálata idején már betöltötte, mint részvénytársasági tisztviselő állott alkalmazásban s ebbeli