Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

Kereskedelmi törvény 54. §. 107 gatóságába be nem léphet és pedig az esetben sem, ha az alkalmazó vállalat és a versenyző vállalatok közt kartell áll fenn. Keresk. és váltótvsz.: Előre kell bocsátani, hogy felperes az alperesi társaság igazgatótanácsának nem volt tagja, ellenben czégjegyzési jogosultsággal birt. Felperes a magyarországi bányák, huták és uradalmak vezérigazgatója és alperesnek képviselője lévén, reá az 1884. évi XVII. t.-cz.-nek a kereskedősegédekre vonatkozó intézkedései nem alkalmazhatók, mert állása nem kisegitő és alárendelt természetű, hanem olyan jellegű volt, mely neki az üzlet vezetésében önálló rendelkezési jogot adott. Ennélfogva a reája vonatkozó kérdések elbirálásánál csakis a kereskedelmi törvénynek a czégvezetőre megállapított rendelkezései és a felek között létrejött szerződési megállapodás veendők irányadóul. A kereskedelmi törvény 53. §-a értelmében a czégvezető vagy az, ki kereskedelmi meghatalmazott minőségében egy egész kereskedelmi üzlet vezetésével megbizatik, főnöke beleegyezése nélkül sem saját, sem más részére kereskedelmi ügyletet nem köthet. Ez a versenytilalom nem szoritkozik oly ügyletekre, melyek a főnök üzletének tárgyai, hanem helyet foglal oly kereskedelmi ügyletekre is, melyek a főnök üzletével rokonságban nincsenek, mert a főnök joggal megkövetelheti, hogy egy nagy üzletág élére állított alkalmazottja ne vonja el munkaerejét és idejét a vezetésre bizott üzlettől. Ebből az következik, hogy a versenytilalom kiterjed más részvénytársaságoknál vállalt igazgatósági tagsági állásokra is, mert e részvénytársaságok kereskedelmi ügyletekkel foglalkozván, tilos oly állást is vállalni, melylyel a részvénytársaság képviselete van egybekötve. Alaptalan felperesnek az a kifogása, hogy a vezetésére bizott üzlet nem tekinthető kereskedelmi üzletnek, mert alperes kereskedő bányáinak, hutáinak és uradalmainak kezelését, terményeinek feldolgozását és értékesítését üzlete körében és iparszerüleg, még pedig a kisipar körét messze tulahaladólag eszközli, már pedig a kereskedelmi törvény 259. §. 6. pontja értelmében ilyen előfeltételek mellett azon termelők ügyletei, kik saját terményeiket át- vagy feldolgozzák és a bányaipar ügyletei kereskedelmi ügyleteknek tekintendők és ekként az az üzlet, mely ilyen ügyletekkel foglalkozik és amelynek vezetésével felperes megbízatott, kétségtelenül kereskedelmi üzlet, amelynek vezetőjére a versenytilalom szabályai kiterjednek. Felperes tehát e tényállás mellett nem volt jogositva alperes társaság beleegyezése nélkül más vállalatoknál igazgatósági tagsági állást vállalni. Enélfogva ezen tényállás alapul vétele mellett közömbös az a kérdés, hogy a neki felajánlott állások versenyvállalatnál voltak-e betöltendők vagy nem? Nem döntő az sem, hogy felperes a szerződés megkötésekor más vállalatoknál is viselt állásokat és tényleges szolgálatának tartama alatt is vállalt ilyen állást, mert ezekről alperes társaság tudomással birt és sem a viselt állások ehagyását ki nem kötötte, sem a V. gépgyárnál a szerződés megkötése után vállalt állás ellen nem