Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

Kereskedelmi törvény 45. §. az alp. kereskedelmi meghatalmazottja, hanem eladási ügyletekkel a főnök telepén kivül foglalkozó ügynöke és igy a felp. részéről alp.nhez intézett és H. M.-nak átadott vételi levelet csupán vételi ajánlatnak tekintette; az a körülmény ugyanis, hogy alp. az I) és R) alatti okiratokban H. M.-t képviselőjének nevezi, egymagában véve jogilag nem alkalmas annak megállapítására, hogy H. M. az alp.-nek vételi ügyletek megkötésére jogosult kereskedelmi alkalmazottja volt. (Hasonló értelemben határozott a kir. Guria 367/v. 899. sz. a.) Az a kérdés, hogy egy kereskedő egy másikkal van-e üzleti összeköttetésben, bizonyos meghatározott határidőben fenforgó tényleges állapot szerint döntendő el és igy jogilag csak akkor állapitható meg, ha az illető meghatározott időben közöttük még egy vagy több ügylet végleg lebonyolitva nincs; már pedig a felebbezési bíróság Ítéleti tényállása szerint felp. az 1899. év június havában állította ki és adta át H. M.-nak az alp.-hez intézett azt a vételi levelet, amire alapítottan felp. a vételügylet létrejöttét vitatván, a jelen perben alp.-től nem teljesítés okából kártérítést követel és mely vételi levél a fent kifejtettek szerint jogilag ajánlatnak tekintendő; azonban a felebbezési biróság ítéleti tényállása szerint előzőleg felp. az alp.-sel az 1894. és 1895. években, továbbá az 1898. év november hó 1-ső napján kötött ügyletet és a felebbezési biróság ítéletében nincs ténymegállapítás az iránt, de a felebbezési biróság Ítéletéből vagy a tárgyalási jegyzőkönyvekből kitetszőleg felp. nem is kérte annak megállapítását, hogy ezék az előbbi ügyletek az 1899. évi június havában még végleg lebonyolítva nem voltak; továbbá felp, részéről csatolt és az 1898. évi november hó 1-ső napon kötött ügyletre vonatkozó okirat tartalma, ha ennek valósága a felebbezési biróság részéről meg is állapíttatott volna, sem mutatja azt, hogy ez az ügylet az 1899. évi június havában még végleg lebonyolítva nem volt; ellenben az alp.-el való üzleti összeköttetés szempontjából közömbös az, hogy felp. az előbbi ügylet által megszerzett árukat saját üzletében hogyan és mikor használta fel; ilyen körülmények között tehát helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, amely szerint felp.-t az 1899. évi június havában az alp.-el üzleti összeköttetésben állónak nem tekintette és az utóbbi időben felp. részéről alp.-nek tett ajánlatra nézve a Kt. 320. §-a rendelkezését nem alkalmazta. Igaz ugyan, hogy a S. E. 62. §. szerint a biróság előtti ismeretes köztudomású tényeket, úgyszintén azokat a tényeket, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van, bizonyítani nem szükséges; ámde a bíróság arról, hogy egy előtte lefolyt másik perben minő ténybeli adatok merültek fel, hivatalos tudomást szerezni nem köteles és a bíró minden perben önálló jogi álláspontot van hivatva elfoglalni; az pedig, hogy a bíró előtt ugyanama bíróságnál lefolyt másik perbeli adatok ismeretesek és köztudomásuak-e, fokozatos megvizsgálás tárgya nem lehet; ellenben a S. E. 64. §-a szerint a biró ténybeli meggyőződését magának az illető pernek anyagából tartozik megalkotni és egyrészről mérlegelni csak az alkalmazott bizonyítást, másrészről csak annak a bizonyításnak mellőzését köteles indokolni, amit a fél