Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

314 Csődtörvény 47. §. melyik félnek jogszerű alapra fektetett keresete következtében birói ítélettel meg nem szüntettetett; ekként nem bir alappal alperesnek az a jogi érvelése, hogy a bérleti viszonyt felperes az 1898. évi augusztus hó elején alpereshez intézett levelében egyoldalúan megszüntethette és meg is szüntette, hanem az a bérleti viszony a bérlemény kiürítése iránti perben a felebbezési biróság előtt létrejött egyezséggel, tehát a felek kölcsönös megállapodásával és pedig az egyezségben a bérlemény átadására meghatározott időben, vagyis az 1898. évi október hó 29-ik napján szűnt jogilag meg, mert annak a pernek tárgya tulajdonképen az volt, hogy az a bérleti szerződés még a kikötött bérleti idő lejárta előtt itéletileg felbontassák és mert nem létezik olyan tételes törvény vagy állandóan követett birói gyakorlat, hogy a tényleg gyakorolt jog megszűntnek kimondását tárgyazó keresetnek hatálya a kereset beadása időpontjára visszahatólag szünteti meg azt a jogot, illetve ama jogra alapul szolgált jogviszonynak jogszerű következményeit. Ezeknél fogva az 1898. évi július hó 27-ik napjától az 1898. évi október hó 29-ik napjáig terjedő időre jogilag alperesi csődtömeg tekintendő felperes bérlőjének; ennél a szerződésszerű viszonynál fogva pedig az azután esedékes bérfizetés kötelezettsége személyes tartozás gyanánt az alperest terheli és ez a teher a csődtörvény 48. §. 2. pontja szerint az alperesi csődtömegnek tartozása; e kötelezettség alól alperes csak annyiban szabadulhatna, sa tőle arra az időre a bérlemény használata, mint a bérnek ellenértéke el vonatott volna; azonban az ismertetett tényállás szerint azon időn át alperes a bérleményt tényleg igénybevette, nevezetesen a bérlemény kulcsát magánál tartotta és ezáltal a bérlemény felett az uralmat ő gyakorolta, mire nézve nem bir befolyással az, hogy felperes a végrehajtás utján nyert jogánál fogva a bérleményben lévő ingókat lefoglaltatta és az őt megillető törvényes zálogjognál fogva azokat az ingókat onnan elvinni esetleg nem engedte, mert ezekkel felperes az öt az alperes ellenében is megillető jogot gyakorolta. A 2. alatti szerződés 2. pontja nem tartalmazza azt, hogy bérlő az 1897. évi november hó 1-ső napjától kezdődő első évre bért fizetni nem tartozik, hanem a szerződés ama pontja szerint felperes az első évi bér az 1898. évi november hó 1-ső napjától kezdődőleg, a második évi bérrel együtt az ott kitett részletekben lesz fizetendő. Az ekként adott halasztás azonban hatályát vesztette azáltal, hogy a bérleti viszony már az első évben megszűnt és igy a kereseti követelés az 1898. évi október hó 29-ik napján esedékessé vált, ffieit az adott halasztásnak az a módja, hogy az els'i évi bér a második évi bérrel együtt lesz fizetendő, annak a halasztásnak kétségtelenül azt az értelmet adja, hogy annak a ha-